A táncoló Siva

Le lettem már osztva azért, hogy miért írom le a transzélményeimet a blogban, és valóban, mindenkinek azt tanácsolom, hogy jegyezze le a transzélményeit, mert különben könnyen elfelejti, de kezelje magánügyként, és legfeljebb a szellemi vezetőjével vagy arra képesített személlyel beszélje meg, akiben bízik, és aki tud segíteni neki az értelmezésben. Az én transzélményeimmel az a "baj", hogy az én nyelvemen szólnak, és ezt nem mindenki érti, mivel nem ment keresztül azokon a tanulási és spirituális élményeken, amik engem a jelenlegi ponthoz elvezettek. Persze ettől eltekintve mások számára is lehet okulási lehetőség egy ilyen beszámoló, úgyhogy mint korábban említettem, elképzelhető, hogy még fogok írni róluk. 

Ma például magánórát tartottam a jógastúdióban, és meglehetősen fáradt voltam. Óra közben is meglepett néha az álmosság és az ásítozás, hiába volt kedvem foglalkozni a vendégemmel. Az óra végi relaxáció alatt általában a kalimbámon szoktam játszani, de mivel ma otthon felejtettem, betettem egy relaxációs zenét, és én is lefeküdtem. Tulajdonképpen végig az elalvás ellen küzdöttem, mert akkor ugyancsak hosszúra nyúlt volna a relaxáció :-D.

A második vendégem egy természetgyógyász volt, aki a múltkor beígérte, hogy hoz egy csodaelixírt, ami rendbe hozza az immunrendszeremet, és tulajdonképpen a halottat is fel lehet támasztani vele. Nosza, meg is érkezett a Herbafulvo esszencia, ami növényi és természetes összetevőkből áll, és a lista alapján nincs benne olyan alkotóelem, amelynek pszichotróp hatása volna. Mondjuk a zsálya ismert növény sámáni körökben, de ebben a lében orvosi zsálya van, ami szintén nem tartalmaz pszichoaktív alkotóelemet. A fulvinsav és az arginin tágítja az ereket az agyban, szóval igazából javítja a koncentrációt és a fizikai teljesítőképességet, illetve talán egy kicsit megtolja az agyalapi mirigy meg a tobozmirigy működését, valamint az agy olyan részeinek a vérellátását is javítja, amelyek a spirituális élményekért felelősek. 

Nem is vártam sokat, felhörpintettem a nekem méretezett adagot, és elkezdtem tartani az órát. A fáradtságom szinte egy pillanat alatt elszállt, koncentrált voltam és tettrekész, szóval ilyen hatása biztos van a keveréknek. Amikor az óra végén lefeküdtünk relaxálni a zenére, akkor becsuktam a szemeimet, és kisvártatva jöttek a képek. Egy nagy vulkánt láttam, amely azonban békésen tört ki, kissé pöfékelt és a láva narancssárgán izzó folyamai lassan kúsztak lefelé a vulkán lankáin. Utána mintha egy erősen fénylő üstökös vagy csillag jelent volna meg a vulkán közepén (mindezt felülről láttam), és kiemelkedett belőle. Később ez a ragyogó fény átalakult Odinná, a ki a viking istenek panteonjában az Atya és a sámán egyben. Fehér, nyolclábú lován, a Sleipniren vágtatott az égen jobbra-balra, a jobb szeme helyén egy sötét lyuk, és a kezében egy fényesen ragyogó lándzsát tartott, a válláról pedig nagy köpeny lógott, ami utána lobogott a szélben. Ez után egy nagy sas jelent meg, kitárt szárnyakkal, melyek mintha tűzből lettek volna. A sas nagyobb és ragyogóbb volt, mint a nap, és mozdulatlan szárnyakkal siklott felfelé (a háta felől láttam). Majd véget értek a képek, és visszazökkentem a külső tudatba.

A magánóra után a csoportos Ashtanga következett. Az elején, a kezdő mantra zengetése alatt is becsuktam a szememet, és Ganésa ormányát láttam előbukkanni a sötétből, valamint két, smaragdzöld színnel világító szemét. A jógaórát megint csak koncentráltan és energikusan tartottam meg, majd a végén ismét lefeküdtem relaxálni a többiekkel, miközben fuvolazene szólt a hangszóróból. Eleinte fehér fények összevisszaságát láttam csak, majd a fehér fény közepén fekete hurkok jelentek meg, és szép lassan kibontakozott belőle Siva hajkoronája, fejete rasztái nagy kontyba voltak tekerve. A homlokán ült az ezüstöskék fényben tündöklő félhold, és a Gangesz vizei zuhogtak alá a fejére folyamatosan. Utána a homlokát is megláttam, három fehér vízszintes csíkkal, és középen a harmadik szemével. Mindhárom szeme erősen fénylett, de nyugodtságot sugárzott. 

Utána egy pillanatra kinyitottam a szememet, és az órára néztem. Majd visszacsuktam és ismét Siva jelent meg előttem, ezúttal távolabbról láttam. Egy áldozati tűz előtt ült, és az áldozókanalat a kezében tartva, védikus mantrákat zengett, amiket a körülötte ülő társai vagy tanítványai is vele zengtek. Hallottam is a mantrákat. Ghít ajánlott a tűzbe, és Visnut szólította. Majd az ülő és áldozatot végző Siva képe átalakult Natarádzsává, a táncoló Siva lett belőle, aki a damaru dobján játszott ütemesen, és táncot kezdett lejteni. A tánc közben újra felsejlett a vulkán, majd a földrengés képe, és az univerzum Siva körül lassan a darabjaira hullott, és elemésztették a lángok. Közben a parányi lélekszikrák világító szentjánosbogarakként emelkedtek fölfelé, egészen Sivalokáig, és ott vagy örökké ragyogó tüzekként megültek a Kailása hegy különböző pontjain, vagy egybeolvadtak Siva testével. Ezután eltűntek a képek, és visszartértem a külső tudatomhoz. Kihoztam a többieket is a relaxációból, majd ülve elmondtuk a befejező mantrát, ami most különösen tisztán és védikusan zengett. Namaste! Om Namah Sivaya!