Második pillér: a fizikai gyakorlás
A jóga második szintjébe a fizikai testünket érintő gyakorlás különböző módozatai tartoznak: elsősorban az ászanák (jógapozíciók), de a múdrák (energetikai gyakorlatok), bandhák (energiazárak), és a kriják (fizikai és energetikai tisztító gyakorlatok) is ide tartoznak. Ezt a szintet sem szabad elhanyagolni, mert a jóga teljes rendszerébe illesztve biztosítják a testünk egészségét és az egyensúlyt a fizikai, mentális és spirituális szintek között. Az ászana-gyakorlás ma valóban a jóga felé forduló emberek érdeklődésének a középpontjában van. Nem szabad elfelednünk azonban, hogy az erkölcsi és életmódbeli irányelvek követése nélkül, valamint a pránájáma és meditáció híján az ászana-gyakorlás önmagában legfeljebb fizikai hatásokat fog kiváltani, és viszonylag kevés hatással lesz a pszichés vagy spirituális fejlődésünkre.
Harmadik pillér: a légzésszabályozás
A légzés hozza létre a kapcsolatot a fizikai test mátrixa és a finomfizikai testünk (elme, intelligencia, egó) között. Bár a jóga légzőgyakorlatait nem ajánlott az ászanában való megfelelő jártasság nélkül végezni, mégis kijelenthetjük, hogy a pránájáma gyakorlatai önmagukban is erőteljes hatással tudnak lenni a fizikai, érzelmi és mentális egyensúlyunkra, egészségünkre, a meditáció előkészítésében pedig egyenesen elengedhetetlenek. Mivel a fizikai testünkkel végezzük a légzőgyakorlatokat, ez a szint még a hatha-jóga kategóriájába tartozik, ám a gyakorlásnak ez a szintje már arra is képes (ellentétben az ászanával), hogy megváltoztassa a karmánkat. Ehhez a hosszabb időtartamúkumbhakák(légzésvisszatartások) gyakorlása szükséges, ami már a spirituális célú (meditációt előkészítő) pránájámák körébe tartozik. A légzőgyakorlatokat azonban végezhetjük pusztán egészségmegőrzési céllal is, 20 másodpercet nem meghaladó kumbhakákkal. Nem csak a klasszikus jóga rendszerében, de azon kívül is (például a taoista hagyományban, a harcművészetekben vagy a sámánista hagyományokban) ismerték a légzés erejét és tudatra gyakorolt hatását, tehát a klasszikus pránájáma-gyakorlatokon kívül számtalan más, régi és modern légzőgyakorlat is létezik. A pránájámának a meditáció előkészítésében játszott szerepe elengedhetetlen, tehát nem ugorhatjuk át ezt a lépcsőfokot.
Negyedik pillér: a meditáció
A meditáció voltaképpen az elme kontrollját jelenti, vagyis tágabb értelemben véve belefoglalhatjuk az ashatanga-jóga négy magasabb fokozatát: pratjáhára (az érzékek visszavonása, a figyelem befelé fordítása, a meditáció előkészítése); dháraná (a figyelem egy pontra rögzítésének gyakorlása és időbeli kiterjesztése); dhjána (a meditáció gyakorlása, ami fokozódóan bensőséges kapcsolatot hoz létre a meditáló és a meditáció tárgya között); szamádhi (a transz vagy elmerülés állapota, amikor a gyakorló fokozódó mértékben elmerül, egyé válik a meditáció tárgyával, míg csak el nem éri a tárgy nélküli szamádhi állapotát, melyben nincs szüksége külső meditációs tárgyra, mert saját magán, az Önvalón meditál). Ez a négy fokozat alkotja a belső gyakorlást, vagyis a rádzsa-jógát. A meditáció gyakorlása önmagában, az ászana és pránájáma általi előkészítés nélkül általában nem sikeres és nem biztonságos.
Kicsit lesarkítva úgy foglalhatnánk össze, hogy az ászana a testre hat, a pránájáma az érzelmekre, a meditáció pedig az elmére. A jama és nijama a személyiségünk teljes egészére hat, és elősegíti pszichológiai és spirituális fejlődésünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése