A dristi, mint a pratjáhára gyakorlata
A vinyásza krama gyakorlásban a fizikai szint felől haladunk az elme felé. Ennek érdekében az ászanákat és a vinyásza-mozgásokat összekötjük a be- és kilégzéssel. A felfelé irányuló és mellkasnyitó mozdulatokat általában belégzésre végezzük, míg a lefelé irányuló, mellkast záró vagy előrehajlító mozdulatokat kilégzésre. Ehhez kapcsolódnak még a bandhák, melyeket vagy kilégzéskor aktiválunk (múla és részleges uddíjána), vagy folyamatosan aktívan tartunk be- és kilégzés közben. Ezáltal az ászanák és vinyászák közben tudatosabban tudjuk irányítani a prána áramlását a finom fizikai testünkön belül. A mozdulatokat a megfelelő dristikkel(vizuális fókuszpontokkal) is kísérhetjük. A kilenc hagyományos dristi a következő: felfelé, a harmadik szemre, az orrhegyre, a köldökre, balra, jobbra, a lábujjunkra, a hüvelykujjunkra és a tenyerünkbe. Ha nem tudjuk, hogy merrefelé nézzünk, akkor maradjunk a legalapvetőbb dristinél: nászágrai, azaz nézzünk az orrhegyünkre. Azt is megtehetjük, hogy belégzéskor felemeljük a tekintetünket a harmadik szemre (ágjá csakra), és kilégzéskor visszük az orrhegyre. Meg kell jegyezni, hogy mindkét dristi esetén a szemeink látótengelye erőteljesen keresztezi egymást, de nem kell túlzottan erősen törekedni ezeknek a pontoknak a tényleges megpillantására. Abban az esetben, ha a mozdulatot a karjaink mozgása is kíséri, akkor a tekintetünk követheti a kezeinket, például belégzéskor emeljük a magasba a karjainkat és nézzünk a ujjainkra, majd kilégzéskor engedjük le a kezeinket a talajra, és nézzünk közéjük.
A csandra krama és más vinyásza krama sorozatok gyakorlása közben az alábbi, egyszerűsített rendszert követhetjük, ami a dristit illeti: A szemeink anatómiailag öt irányba tudnak nézni: föl, le, jobbra, balra és középre (vagy csukott szemek). A legtöbb előrehajlításnál érdemes az orrunkra vagy a térdünkre nézni, és nem a lábujjainkra. Az is elfogadható, ha lecsukjuk a szemeinket, és közben ellazítjuk a felsőtestet, a nyakunkat és az arcunkat. A legtöbb hátrahajlítás esetében érdemes felfelé nézni, a plafonra, vagy a harmadik szem irányába, mert ezzel még jobban ki tudjuk terjeszteni a pózt. Jobban hátra tudjuk hajlítani a nyakunkat és nyitni a test elülső részét, valamint a mellkast. Az olyan egyensúlyozó pózokban, mint a kézenállásban, eleinte az a legkönnyebb, ha a két tenyerünk közé nézünk, a talajra. Ekkor a nyakunkat kissé hátra kell hajlítani, de könnyebb megtalálni az egyensúlyt. Ahogy javul az egyensúlyozásunk a pózban, leengedhetjük a fejünket a két karunk közé, ellazíthatjuk a nyakunkat és még jobban kiegyenesedhetünk. Ez a fejlődés esetenként éveket vehet igénybe.
Ha bármelyik irányba nézünk, vagyis fel, le, jobbra vagy balra, és látjuk a tenyerünket, a lábunkat vagy valamelyik másik testrészünket, akkor nyugodtan arra is fókuszálhatjuk a tekintetünket. Közben tartsuk ellazítva az arcizmainkat vagy mosolyogjunk.
A drist ijelentősége a pratjáhára, vagyis az érzékek visszavonásának elősegítése. Az elme kontrollálása érdekében a jógi igyekszik kizárni a fölösleges érzékszervi stimulusokat, így ászana-gyakorlás közben nem hagyja, hogy a tekintete ide-oda vándoroljon. Így nem csak a felfogott látvány mértéke csökken, hanem a szemek ösztönös vándorlását is megakadályozzuk, ami az elme tudatalatti része kikapcsolásának előfeltétele. Az íriszünk az álommal kísért alvás fázisában is ide-oda mozog (ez a REM – Rapid Eye Movement), és ezt igyekszünk kizárni a dristi gyakorlásával.
A lehunyt szem egy fokkal jobb, mint a nyitott szem és a vándorló tekintet, de a meditációhoz nem alkalmas, csak a relaxációhoz. Ha az elménket egy pontra akarjuk fókuszálni, akkor a sambháví múdrát kell gyakorolni, ami tulajdonképpen megegyezik az orrhegyre irányított dristivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése