"A csakrák megértése
A megértés egy másik területe, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy értelmesen be tudjuk integrálni a spirituális élményeinket az életünkbe, annak a megértése, hogyan fejezi ki Isten magát rajtunk és a világon keresztül minden egyes csakra szintjén. Ha megkaptuk a misztikus tapasztalatot, akkor meditálnunk kell azon, ahogy Isten kifejezi magát ezeken a különböző szinteken.
A 16. fejezetben leírt fel-fel hullámmal végzett meditáció misztikus megtapasztalásokhoz vezethet. Azonban nem fogjuk tudni beintegrálni ezeket a megtapasztalásokat az életünkbe, ha nem tudjuk a helyzetnek megfelelő csakrába helyezni a pránát. Amikor pránáthelyezünk az aodtt csakrába, akkor az aktiválódik. Ezt úgy tehetjük meg, hogy nagyon lassan teljes jógalégzést végzünk, és nagy részletességgel, világosan elképzeljük az adott csakrát. Az élményünk attól függ, hogy melyik csakrát aktiváljuk ezzel a módszerrel. Ugyanaz az élmény sötét, borongós cinizmust eredményezhet az egyik embernél, és eksztázist a másiknál, attól függően, hogy ki mennyire tudja beintegrálni és megérteni a tapasztalatot.
Azt a képességet, hogy a pránátaz egyik csakrából a másikba vigyük, a fel-le módszerrel meditálva fejleszthetjük ki. Akkor kell az első csakrába (amúládhárába) helyezni a pránát, amikor az életünket veszély fenyegeti, és meg kell védeni magunkat. Egyes misztikusok sohasem használják ezt a csakrát, de ez személyes választás kérdése. Nincs olyan törvény, amely megtiltaná a használatát. A második csakra (szvádhisthána) használatára a gyermeknemzésnél és a családunkról való gondoskodásnál van szükség. Szintén vannak misztikusok, akik nem használják, de mások megtették. A harmadik csakrára (manipúra) az egészség, személyes hatalom és vezetői pozíció eléréséhez van szükség. Egyes misztikusok nagy vezetők és szervezők lettek, míg mások remeték maradtak. A negyedik csakra (anáhata) az ideális csakra, melyet középpontként választhatunk a legtöbb helyzethez. Mivel ez a középponti csakra, képes egyensúlyt teremteni, a legjobb csakra a másokhoz való viszonyuláshoz, és a legjobb csakra, amelybe vihetjük a tudatunkat, amikor visszatérünk a csúcsélményből.
Az ötödik csakrát (visuddha) akkor kell elérni, amikor az összes létező mögött fekvő isteni törvényeket akarjuk megérteni. Ha azonban innen akarunk kommunikálni, akkor esélyes, hogy félre leszünk értve. Azok a misztikusok, akik ezen a szinten maradtak, a legtöbb esetben elvonultak az emberiségtől. A hatodik csakra (ágjá) lehetővé teszi Isten megpillantását. Mint ahogy az ötödik csakra esetében, a legtöbb embert irritálja az, ha találkoznak valakivel, akinek a pránája a hatodik csakrában van.
Még a hatodiknál és távolibb a hetedik csakra (szahaszrára). Azon túl, hogy néha röviden belemerülünk a forma nélküli Abszolútba, e csakra funkciója a végső elmerülés, miután elértük a teljesség szintjét. Mielőtt elérjük a teljességnek ezt a szintjét, meg kell tapasztalnunk az ötödik és hatodik csakrákat, és át kell adni ezeket a tapasztalatokat másoknak azáltal, hogy visszatérünk a szívünkbe. Ez a módja annak, hogy a meglátásainkat át tudjuk adni minden lénynek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése