Valóságosak-e a transzélmények?

A transzlégzés workshop után még sok olyan téma maradt bennem, amit helyre kell tenni és feldolgozni, úgyhogy az írásaimat is igyekszem ezek köré kanyarítani. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán valóságosak-e a transzélmények, vagy csupán valamiféle hallucinációról, képzelődésről, álomszerű jelenségről van szó? Ezt a kérdést persze nem olyan könnyű egyértelműen megválaszolni. Vagy inkább úgy fejezném ki magam, hogy többféle válasz is adható a kérdésre, attól függően, hogy milyen premisszákból kiindulva közelítjük meg. 

A Krisna-tudatban azt tanultuk, hogy a lelki világ az igazi valóság, és az anyagi világ csupán egy álomszerű illúzió, bár mégis "valóságosabb" illúzió, mint az advaita védántisták vagy a buddhisták felfogásában. Vagyis az anyagi világ jelenségeinek léte nem függ a szemtanú, a tudatos lény jelenlététől, viszont átmeneti. A Krisna-tudat szerint a spirituális valóság megtapasztalásának kritériuma az, hogy a gyakorló kifejlessze a tiszta odaadást, és megtisztítsa a tudatát minden szennyeződéstől, ami a lelki valóság érzékelésében akadályozná. Így aztán nagyon kevesen érik el Isten "darsanáját" (személyes megpillantását), egy egyszerű transzlégzés nem elegendő hozzá. Egy Krisna-hívő tehát valószínűleg egy transzlégzés vagy sámándobolás alatt átélt élményeket képzelődésnek minősítené.

A buddhizmus megközelítésében minden valóság az elménk képzelődése csupán, így a transzélmények is ugyanolyan "valóságosak" vagy "illuzórikusak", mint a legkeményebb valóságnak hitt anyagi világ. Viszont a buddhizmusban nagyon sokféle vizualizációt alkalmaznak a megvilágosodott tudatállapot elérése érdekében, hiszen bizonyos energiák és "illúziók" hozzájárulhatnak a spirituális fejlődésünkhöz. 

Az advaita filozófia is hasonló módon értékelné a dolgot, bár ők nem keresnek különösebb jelentéseket az ilyen jellegű látomásokban, hiszen, a céljuk a negálás, a tagadás, minden kétségbe vonása, amit brahmannak hiszünk, de leírható és jellemzőkkel rendelkezik. Az advaita a meditációban is egyből a tiszta tudat megtapasztalására törekszik, nem nagyon alkalmaz szimbólumokat és vizualizációkat. 

A jóga viszont annál inkább alkalmazza az irányított vizualizációt, vagy akár a spontánt is. Én magam azt vettem észre, hogy a transzélmények a gyakorló "nyelvén", azaz szimbólumrendszerén keresztül szólnak hozzá. Vagyis azok a tartalmak fognak manifesztálódni, amelyekkel nap mint nap foglalkozik, vagy amiket esetleg elnyom és a tudatalattijában dolgoznak. De az előző szamszkárák (benyomások) szerepe szinte tagadhatatlan. Nem sok eséllyel fogunk olyat látni, amit nem tudunk értelmezni, vagy elképzelni. Az, aki nap mint nap a jóga szimbólumrendszerével és filozófiájával foglalkozik, ebbe illeszthető transzélményekre számíthat, míg egy buzgó keresztény lelkületű ember az ő szimbólumrendszerén keresztül részesül spirituális élményben. Akit a kapcsolatai vagy az élettelen anyagi dolgok kötnek le, az ennek megfelelő transzélményekre számíthat. 

És itt már áttévedtünk a pszichológia területére. Voltaképpen nem is az számít, hogy egy transz során a résztvevő valóban elhagyja-e a testét és az univerzum magasabb vagy alsóbb régióiba tesz utazást, vagy akár előző életeibe, vagy a jövőbe, vagy pedig csupán megváltozik a tudata, és a saját tudatalattijának vagy tudattalanjának a mélyére kerül. A tudatalattink is szimbólumokon keresztül kommunikál velünk, amelyek értelmezésében egy pszichológus esetleg segítséget nyújthat, bár persze a szimbólumok jelentéstartalma is személyenként eltérő rétegződést mutathat. 

A transzélmények lényege szerintem abban rejlik, hogy az átélt képek, szimbólumok, állapotok közül mit tudunk beintegrálni a hétköznapi életünkbe, mennyire tudunk fejlődni tőle, mennyire tudunk haladni a belső egyensúly felé, vagy természetesebben megfelelni az életben ránk háruló felelősségeknek és kihívásoknak. Ha a transzélmény csak legyengít, elveszi a motivációnkat, és menekvésre késztet, akkor nem igazán volt a hasznunkra, bármennyire is szép volt. Ahogy Gánti Bence fogalmazta: "Nem a szép élményekért jöttünk, hanem az igaz élményekért."