Utak a csúcsra

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Amikor felértünk a hegycsúcsra, ami a szahaszrára csakrát, vagy a csúcsélményt képviseli, a látkép megváltozik. Bár kezdetben annyira magával ragadnak a szédítő magasságok, hogy a végtelenbe meredünk, egy idő múlva megszokjuk, és elkezd érdekelni, hogy mi történik a többi lejtőn, melyeket eddig még nem láttunk. Körbesétálunk a csúcson, és elkezdünk lefelé nézni, majd meglepetéssel tapasztaljuk, hogy más ösvények is vezetnek a hegytetőre, és sokan jönnek fel azokon az ösvényeken. A hegytetőn lévő emberek között béke uralkodik, és nincs vita. Bár mindannyian más kultúrából származnak, senki sem állítja, hogy az övéké az egyedüli felvezető út. Ez ostobaság volna, hiszen egyértelmű, hogy számos ember van a hegytetőn, akik egyáltalán nem úgy néznek ki, mintha ugyanazt az utat tették volna meg, mint mi. Egyesek turbánban vannak, mások Dávid-csillagont viselnek, megint mások narancssárga ruhában vannak, és kopaszok, míg mások hosszú raszta hajjal jöttek, és megint mások kereszttel a nyakukban. De ott fenn a hovatartozás jegyei már nem fontosak, mert mindannyian egyesülünk a csúcsélményben, mely felette áll az elmének és a szavaknak.

A lankákon azonban sok mindenkit fogunk látni, aki még nem érte el a madártávlatot. Ők azzal foglalkoznak, hogy az alattuk lévő emberekre kiabálnak, hogy minden út rossz, a Sátántól való, és csak az ő utuk a helyes. Egyeseket annyira leköt mások letérítése a saját útjukról, hogy nem is haladnak a csúcs felé. Ha rá tudnánk venni őket, hogy érjék el a csúcsot és pillantsák meg az oda vezető számtalan utat, akkor elkezdődne a béke új korszaka. Ez egyben egy olyan új korszak is lenne, amelyben megértjük, hogy minden, amit szavakkal ki lehet fejezni, az csak viszonylagos, korlátozott értékű, még talán kétes is. Sohasem lehet a teljes és kizárólagos igazság. Ekkor megértenénk saját szavaink és nézeteink korlátait és a béke és harmonikus együttélés új korszaka köszöntene be.

Mert valójában nem az számít, hogy miben hiszünk, és mit tartunk igaznak, hanem az összes lény isteni eredetű belső tudása, és ebből fakadóan közös szentségük. Az a megértés a legfontosabb, hogy az transzcendens Isten az összes élőlényen keresztül kifejezi önmagát, ezért minden élőlény szent. Ha sok emberrel meg lehetne osztani ezt az élményt, akkor az önmagunk felé, és ezért mások felé irányuló konfliktusunk is véget érnek."