Rövid szünet után Bence bemutatta a holotróp légzés technikáját, ami tulajdonképpen egy szájon át végzett teljes tüdős légzés, a belégzés aktívan történik, lentről felfelé, míg a kilégzés sóhajtásszerű elengedés, fentről lefelé ürítve a tüdőt. A lényeg természetesen a légzés ritmusa, amit közepes ütemben kezdtünk, majd gyorsabb fokozatra kapcsoltunk, míg végül lihegésbe ment át a dolog, amilyet az ember extrém aerob tevékenység (például gyors futás) közben szokott végezni. Mindezt azonban hanyatt fekve csináltuk, így az agyunk jól megtelt oxigénnel, aminek hatására mindenféle transzélményeket él át az ember.
Egy relaxációval vezette be Bence a légzést, majd elkezdtünk lélegezni, sámándob és felvételről elhangzó különböző világzenék ütemére vagy kíséretében. Én igyekeztem elengedni az elvárásaimat, de nem tudtam olyan testenkívüli állapotba kerülni, mint egy relaxáció vagy sámándobos utazás alatt, mivel folyamatosan erőltetni kellett a légzést. Először testérzeteket kezdtem el tapasztalni. A karjaim elzsibbadtak, majd remegni kezdtek, mintha áramot vezettek volna beléjük. A lábaimnál is ezt éreztem. A mellkasomban szorítást éreztem, de ez utána oldódott, majd még egyszer előjött egy kis időre. A májamban is éreztem valamilyen kellemetlen érzetet, valószínűleg eltárolódott ott néhány negatív érzelem, amit nem sikerült feldolgoznom.
Egy idő múlva a testérzetek között az az érzés lett a legerősebb, hogy a gyökércsakrámban van valami blokk, nem tud felfelé áramlani az energia. Ez a blokk egyre jobban feszült, és én igyekeztem rálazulni, hogy kioldódjon. Ekkor a lehunyt szemhéjaim mögött sötét eget láttam, és különböző mantrákat hallottam, magyar és szanszkrit mantrákat is, amiket utólag igyekeztem leírni. Közben mintha megláttam volna egy ragyogó feszületet, csak a szárai nem függőlegesen és vízszintesen, hanem átlósan álltak. A karjaim és a lábaim is ebbe az alakzatba rendeződtek, és mintha a négy elemmel kötöttek volna össze: az egyik lábam a föld elemet, a másik a víz elemet szívta be a testembe és az energiarendszerembe, míg az egyik karom a fény és tűz elemet, a másik pedig az ég (éter) elemet. Ekkor a hasamban is mintha egy nagy szélörvényt láttam volna.
Ezek után lassan elkezdődött az energiaáramlás a múládhára csakrámban, amit vélhetőleg a Brahma granthi akadályozott. Megláttam a négyfejű Úr Brahmát a gyökércsakrámban, a négy kezében egy edényt tartott a halhatatlanság nektárjával, egy kanalat, melyet a tűzáldozatok során használnak, egy pálmalevelet, melyen szanszkrit szöveg volt, és egy sámándobot. Ezekkel mutatta a módszereket, melyekkel feloldhatom a Brahma-granthit.
Fokozatosan megindult az energia a szakrális, majd a köldökcsakrám felé, és a szívcsakrámnál megéreztem a következő blokkot, a Visnu-granthit. Ekkor megjelent az Úr Visnu, négy karjában a jelvényeivel: Szudarsana csakra (tűz), kagylókürt (éter és levegő), lótuszvirág (víz) és buzogány (föld). E négy elem egyesült a szívemben, és feloldotta a Visnu-granthit (legalábbis időlegesen). Ekkor az energia lassan kezdett tovább kúszni a torokcsakrám, majd a harmadik szemem (ágjá) csakra felé, és elérkezett a harmadik csomóhoz, a Rudra-granthihoz. Itt az Úr Siva ötfejű formája jelent meg, a csakra két szélén Ardhanárísvara (az Úr Siva és Sakti félig egybeolvadt formája), jobb oldalon a férfi aspektus, bal oldalon pedig a női. Eggyel beljebb jobb oldalon Rudra jelent meg, a tűz elem ura, bal oldalon pedig Szómanátha, a Hold ura. Középen pedig Szadásiva fénylett, homokán egy tündöklő Óm jellel.
Az energia lassan felemelkedett a koronacsakrámba, ahol pedig Sivát és Párvatít láttam egy trónuson ülve, és leborultam előttük. Utána azt láttam, hogy Siva néha eggyé válik Párvatíval, néha ismét két alakban ülnek. Én néha beolvadtam Siva testébe, néha Párvatíéba, és néha ott térdeltem előttük. Ezután valahonnan a magyar regék Csodaszarvasa jelent meg, agancsai között a Nappal és a Holddal. A csodaszarvas aranyszőrű volt, és apró lángok, gyertyák, csillagok borították a testét. A lelkem egy szikraként az agancsai közé került, a Nap és a Hold közé, és a szarvas vágtatott az égen, szerte az univerzumban.
Ekkor a figyelmem valahogy a szeretteimre, a gyerekeimre és a feleségemre irányítódott, és rájöttem, hogy ők a legfontosabbak az életemben, és nincs más dolgom, mint szeretni őket. Ekkor sírva is fakadtam vagy háromszor, de ez örömsírás volt, nem a traumák és elfojtott érzelmek felszakadása, amit egyesek sok fájdalommal éltek meg a teremben. A "szeretetköröm" lassan terjeszkedni kezdett, és már nem csak a közvetlen családtagjaim voltak benne, hanem a barátaim, a jógásaim, és mindenki, aki fontos szerepet játszik az életemben. Majd lassan kiterjedt minden emberre, és elkezdtem szeretni azokat is, akikkel együtt transzlélegeztünk a teremben. Eleinte zavartak a felszakadó üvöltések, zokogás, sikolyok és egyéb egzotikus hangok, amik mások felől jöttek, de ebben a pillanatban mindez jelentéktelenné zsugorodott, és felül tudtam emelkedni mindenki látszólagos hibáin vagy az én prekoncepcióimon, és egy kicsit megtapasztaltam, hogy milyen a feltétel nélküli szeretet és elfogadás.
Ekkor hangzott fel a zenében a "namasz taszjai namó namaha" mantra, mely Sakti Dévíhez szól, és teljesen megnyugodtam, lebegtem a gondolat- és indulatmentes végtelenségben. Világos lett, és nem volt kedvem lélegezni sem. Többször beállt a spontán légzésvisszatartás, ami ilyen oxigéndús állapotban nem meglepő. De itt már nagyon relaxáltan kezdtem lélegezni, pedig még elvileg tolni kellett volna a transzlégzést. Még egyszer megpróbáltam, de úgy éreztem, hogy már elég volt mára, és egyre jobban visszakerültem a külső tudatállapotba. Még egy kicsit relaxáltunk, éledeztünk, majd mandalát rajzoltunk, és megbeszéltük az átélt dolgokat. Profi volt a szervezés és a lebonyolítás, mindenki visszajött a transzból és a saját lábán ment haza. Egy ideig még eltart ezeknek az élményeknek a hatása és feldolgozása, és úgy érzem, hogy én is sok mindenre választ kaptam, bár az ember sohasem érezheti úgy, hogy mindent tökéletesen a helyére tett. Én legalábbis még messze állok tőle, de egy lépéssel ma is közelebb kerültem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése