Merj boldog lenni!

Sokszor látok példát arra, amikor valaki látszólag jó helyszetben van az életben anyagilag, mégsem tud boldog lenni. Persze a "jó" és "rossz" helyzet viszonylagos, és az anyagi boldogság is átmeneti, de éppen ezért, ugyanazt a helyeztet láthatjuk úgy is, hogy megtaláljuk azt benne, aminek lehet örülni, illetve úgy is, hogy találunk valamit, amin lehet frusztrálódni, aggódni, félni, szenvedni, neheztelni stb. 

Vannak, akiket a bűntudat nyomaszt, vagy éppen a megfelelési kényszer önmaguk vagy mások felé, vagy csak egyszerűen azt a szülői mintát látták, hogy a szülei sem tudtak örülni semminek, és nem tudtak ellazulni, "elmerülni a flow-ban", mert mindig aggódtak valamint, vagy az éppenséggel következő megoldandó feladatra koncentráltak. 

A kötelességtudat és a felelősségteljes hozzáállás az élethez persze jó és fontos dolog, de ha ezzel igyekszünk helyettesíteni a boldogságunkat, az nem igazán fog működni. Mindig belemenekülhetünk a következő megoldandó feladatba az elől, hogy leüljünk, és magunkba nézzünk egy kicsit, hogy miért nem tudunk boldogok lenni, miért büntetjük magunkat fölöslegesen. 

Ha kapunk egy ajándékot valakitől, akkor nem azt kell nézni, hogy tökéletesen megfelel-e az ízlésünknek, vagy hogy tényleg hasznos-e vagy szükséges-e. Inkább örüljünk annak, hogy valaki szeretettel gondolt ránk, amikor ajándékot akart adni, és örömöt akart okozni nekünk. Ha valaki kedves velünk, és megkérdezi, hogy mi bajunk, akkor nem kell egyből gyanakodni, hogy ki akar használni, vagy manipulálni akar. Örüljünk annak, hogy érdekeljük, és nyíljunk meg!

Ha valaki megtesz nekünk valamit, vagy segít, akkor persze lekötelezettnek érezzük magunkat, de örüljünk annak, hogy az illető segítőkész volt, és nem csak úgy elment mellettünk, hanem megpróbált örömöt okozni. Persze ha mi is megtanulunk ilyen önzetlenül viselkedni és segíteni, és őszintén kommunikálni egymással, nem csak úgy tenni, mintha érdekelne, hogy mi van vele, akkor már ebből a szolgálatból is örömöt fogunk tudni meríteni, még akkor is, ha nem viszonozzák. A legnagyobb akadályozó tényezők abban, hogy minden pillanatban boldognak érezhessük magunkat, a félelmeink és az irigységünk. Ha nem tudunk örülni mások örömének, sőt, kivetnivalót találunk benne, mert más az értékrendje, mint a miénk, akkor a minket érő szerencsét sem fogjuk felismerni, értékelni, és nem leszünk hálásak érte az Univerzumnak. 

Minden pillanatban fel lehet fedezni a boldogságot, ha merünk teljességgel jelen lenni a MOST-ban, és elengedjük a múltat és a jövőt. Nem kellenek hozzá különösebb anyai dolgok, csupán a megfelelő látásmód és hozzáállás.