"Először jön a szvadharma, és csak utána az elmerülés a szahaszrárában
Az Úr Krisna azt mondja a Gítában: „Jobb a saját kötelességünket végezni, még ha hibásan is, mint másét tökéletesen.” (Bhagavad-gítá 3.35) Minden emberi lény Isten egyedülálló ajándéka ennek a világnak, és így van egy egyedi ajándéka is, amit adni tud. Meg kell találnunk a sajátunkat a szívünkben és át kell adnunk, mielőtt kilépünk a nirvánába/szahaszrárába. Hogy pontosan mi ez az ajándék, azt senki sem mondhatja meg vagy határozhatja meg, mert rajtunk kívül senki más sem képes belenézni a szívünk mélyébe.
Mielőtt a jógík teljesen beleolvadnak a szahaszrárába, lényeges, hogy beteljesítsék a kötelességüket ezen a Földön. E tekintetben Patandzsalí astánga, vagyis nyolcfokú jógája jelentősen eltér attól, amit általában gjána-jógának, vagyis a tudás jógájának neveznek. Csak a haladóbb, tárgy nélküli (aszampragjáta vagy nirbídzsa) szamádhi foglalkozik az önmegvalósítással vagy Isten megvalósításával. E szamádhi elé azonban Patandzsalí a tárggyal rendelkező szamádhi számos másik szintjét helyezi, vagyis olyan szamádhikról beszél, amelyek lehetővé teszik, hogy a világot alkotó tárgyakat azok valójában lássuk. E tárggyal rendelkező szamádhik célja az, hogy a jógi meglássa a ritát, vagyis a szent rendet. A rita, melyet az upanisadok általában vigjánának (megvalósított tudásnak) neveznek, azoknak a szent törvényeknek a megértését jelenti, melyeknek megfelelően Isten kifejezi magát a teremtésében. Ebbe beletartozik e tudás átadása másoknak is. A nagy jógík, mint Patandzsalí, nem a nirvána/szahaszrára elérésére törekedtek, hanem tudományokat hoztak létre – Patandzsalí esetében az orvostudományt (ájurvéda), a pszichológiát (jóga) és a hang tudományát (szakszkrit nyelvtan). Ezt azért tette, mert a világ valóságos, és hozzájárulni hozzá és mások életéhez az isteni kreativitás folyamatához történő hozzájárulást jelenti.
A jóga nagy ajánlata az, hogy fejlesszük ki a legmagasabb potenciálunkat a magasabb csakráink megnyitása által és utána szolgáljuk az emberiséget és Istent a szvadharmánk beteljesítése által, mely azt a kötelességet jelenti, amit csak mi tudunk beteljesíteni, és senki más. A jóga nem azt tanítja, hogy a világ illúzió (májá), ahogy az advaita védánta teszi, hanem valóságosnak tekinti azt. A jóga szerint Isten nem csak a transzcendens Istent (A nirguna brahman, Siva, a Tao, az Atya) jelenti, hanem az immanens Istent is (Sakti, a Szentszellem, a prána). Ez azt jelenti, hogy a világ Isten teste és kifejeződése. A világ valós, az emberiség valós és minden egyénnek lehetősége van felébreszteni az Istent önmagában, és eszközként szolgálni Isten végtelen kreativitásának és örömének kifejezéséhez."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése