Az Én feloldódása

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Ha valaki sokáig marad a szahaszrárában, az egó minden maradványa feloldódik, és vele együtt a vágy, hogy fogyasszuk és élvezzük a pénzt és a szexet. Amikor az összes egó feloldódott, Az egyén megszűnik létezni, és mint ahogyan az óceánba hulló csepp határai is feloldódnak, az egyén is feloldódik a határtalan tudat óceánjában. Ez azt jelenti, hogy a jógi megszűnik egyéniség lenni, és belemerül a transzcendens Istenségbe (nirguna brahmanba). Még akkor is bajos lenne az „Én vagyok Az” kijelentés, mert technikai értelemben az, aki látja a nirguna brahmant, a forma nélküli Abszolútat vagy a transzcendens Istenséget, az Én már nem létezhet. Pontosan az Én, vagyis az ahamkára („Én-csináló”), ahogy a jógik nevezik, megakadályozza a Nagy ismeretlenbe való elmerülést.

A régi mondás, hogy „Nem tarthatod meg és eheted meg egyszerre a tortádat” igaz. A torta az Én, amely elválaszt bennünket a forma nélküli Abszolúttól, A transzcendens Istenségtől, de képessé tesz arra, hogy látszólag különálló egyénként vegyünk részt a világban és élvezzük azt. Ha megvan a tortan, az Én, akkor egyének vagyunk, de ha megesszük akkor a tortának vége. Ekkor belemerülünk az transzcendens istenbe, és már nem vagyunk Én. Ezért lenne bölcs dolog, ha a brahmannal kapcsolatos élményünkről beszélünk, azt mondani, hogy „Csak a brahman létezik”, ahelyett, hogy „Én vagyok a brahman”, mivel az Én-nek már vége.

A perzsa szúfi mester, Manszur al-Halladzs eksztázisában a nyilvánosság előtt kiáltozta, hogy Ana l-Hakk - „Én vagyok az igazság”. Ezzel végül kiérdemelte a kivégzést a bagdadi kalifa parancsára, mert az „Igazság” Allah neveinek egyike. Miközben nem akarok belemenni az eretnekség miatti kivégzés pro és kontra érveibe, az ilyen nyilvános kijelentésekkel az a baj, hogy amikor azt mondjuk, hogy „én vagyok az Igazság”, vagy „Én vagyok a brahman”, a közönség a testünkkel, elménkkel vagy az egónkkal fog azonosítani, mert csak azt képesek látni. Ekkor úgy értelmezik a kijelentésünket, hogy „A korlátozott személyiségem, egóm és testem Isten.” Az ilyen kijelentéseket mindig félreértelmezi mindenki, a képzett misztikusok kivételével. Jobb kihagyni az Én-t, is csak azt mondani, hogy az „Igazság létezik egyedül”, vagy „Látom az igazságot”. De ettől nem leszünk olyan népszerűek, és még Manszur al – Halladzsot is kritizálták szúfi kortársai akkor (10. század), hogy szenzáció- és népszerűséghajhász."