2018. március 25., vasárnap

A nádík és a Kundaliní

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:


nádík és a Kundaliní

A csakrákat számos energiacsatorna, vagyis nádí köti össze, melyek az idegrendszerhez hasonló hálózatot alkotnak. A csakrák szirmainak száma összefüggésben van azzal, hogy hány nádítalálkozik az egyes csakrákban. Egyes jóga-írások hetvenkétezer nádíról tesznek említést. Ezek közül tizennyolc fő nádít szoktak kiemelni, melyek közül a három legfontosabb az ídá, a pingalá és a szusumná (a többi nádí neve: gándháríhasztidzsihvápúsájasaszviníalambusákuhúsankhiníszaraszvatívárunípajaszvinísúrávisvódaríszaumjávadzsrácsitrinídzsihvárákácsitrá).

Az ídá nádí a bal orrlyukból indul ki, és a neve „halvány ideg”-et jelent, míg a pingalá nádí a jobb orrlyukból indul, és a neve „vöröses ideg”-et jelent. E két energiacsatorna közeli kapcsolatban áll a bal (paraszimpatikus) és a jobb (szimpatikus) idegfonattal. Az ídá tipikusan Hold- (vagy jin) jellegű, a szervezet hűtéséért, csillapításáért, a regenerációért felelős, míg a pingalá tipikusan Nap- (vagy jang) jellegű, és a hőtermelésért, az izgalmi állapotért és az átalakításért felelős. A szusumná a központi energiavezeték, mely a gerinc vonalában fut végig. A szusumná szattvát, a kettősségen túli egyensúlyt képviseli, míg az ídá tamaszt, a pingalá pedig a radzsaszt uralja. A pingalá felfelé törekvő, férfias és a testünk jobb oldalát irányítja, míg az ídá lefelé irányuló, nőies és a testünk bal oldalát irányítja. A három fő nádí közvetlen kapcsolatban áll a három gunával, vagy minőséggel, melyek az anyagi világ minden részében megnyilvánulnak: A tamasz a passzivitás energiája, a radzsasz az aktivitás, míg a szattva a ritmus, vagy az egyensúly a kettő között. Mindenkinek az életében és az elméjében jelen van az első két guna valamilyen formában. A tudati evolúció célja azonban a szattva dominanciájának megteremtése, mely a radzsazs és a tapasz kiegyensúlyozásakor jön létre. Ez csak egy közbülső cél, hiszen a szattva is egy anyagi minőség, egy guna (kötél), mely a fizikai léthez köt. A felszabadulás (móksa vagy mukti) eléréséhez túl kell lépnünk a szattva minőségén is. 

Az ídá a hold-energiát irányítja, mely hűsítő hatású, és nektárként írják le. A Nap energiája a pingalá nádíban kering, és melegítő hatású. Mivel elemészti az életerőt és a sejteket, ezért méregként is szokták említeni. Amikor sikerül egyesíteni a két nádí energiáját, és bevezetni a szusumnába, akkor a jógí halottá vagy láthatatlanná válik a világ számára. Ekkor kezdődik a valódi, belső munka. Az ídá és a pingalá az idő két vetületét, a múltat és a jövőt is képviseli, a szusumnát viszont az idő elpusztítójának is nevezik. A pránát ugyanis a kumbhaka (légzésvisszatartás) közben tudjuk megtartani a szusumnában, és ilyenkor „megáll az idő”, vagyis lelassulnak az öregedési folyamatok, valamint az időérzékelésünk is felfüggesztődik, mivel az elme változásai is lecsillapodnak. Ilyenkor a jógi az időtlen jelenben tartózkodik. A jógínak egyensúlyba kell hoznia a férfi és női energiáit, így válik önmagában teljessé és függetlenné. Amikor elérte az ídá és pingalá egyensúlyát, akkor megpillantja a látót (az Önvalót).

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Melyik könyv ez pontosan, mert nem találom? Köszönöm