"A mahávákják és Manszur Al Halladzs
Nincs mantra a szahaszrára aktiválására, mivel túl van a hangon. A hangnak azt a fázisát, ami a szahaszrárához kapcsolódik, parának nevezik. A pará a sabda brahmanra, vagyis a forma nélküli Abszolútra, a határtalan potenciálra vonatkozik. Hadd magyarázzam el röviden, hogy mit jelent ez, mert így ködösen hangzik. A kvantumfizikusok próbálják meghatározni Nagy Bumm-ot megelőző állapotot, amiből létrejött az ismert univerzum. Az időt a változásokban mérjük, és mivel semmilyen változás nem jelentkezett a Nagy Bumm előtt, azt mondják, hogy az az állapot túl van az időn, vagyis időtlen. A teret csak két pont közötti távolság alapján tudjuk mérni, de mivel a Nagy Bumm előtt nem voltak pontok, ez az állapot túl van a téren is. De mivel a következő pillanatban a Nagy Bumm létrehozta az időt, a teret és az általunk ismert univerzumot, a Nagy Bumm előtti állapotot határtalan potenciálként írják le.
Mivel a Nagy Bumm előtt nem létezett az idő, az univerzumnak ez a mag-állapota, amit a jógik sabdának neveznek, örök. Ez azt jelenti, hogy nem csak most létezik, hanem örökké és mindig egy időtlen és örök állapotban az ismert világunkon kívül. William Blake azt mondta: "Vannak ismert dolgok és ismeretlen dolgok. A kettő között pedig ajtók vannak." Míg a csakrák mind ilyen kapukat képviselnek, az elsődleges ajtó a Nagy Ismeretlenbe a szahaszrára.
A mahávákják, vagyis az upanisadok nagy aforizmái tükrözik azt, amit a szahaszrára nektárjának megízlelése során tapasztalunk. Az egyik mahávákja a Tat Tvam Aszi - "Én az vagyok". Ez azt jelenti, hogy "Én vagyok a nirguna brahman, a forma nélküli Abszolút." Ez a végső állapot, ami még leírható, és bár csak annak szabadna kiejtenie, aki előrte a teljességet és a spirituális tökéletességet, elgondolkodhatunk, hogy érdemes-e egyáltalán kiejteni ma, hacsak nem értük el ezt a sziddhit. Azért említem ezt meg, mert az az út, amelyik ezzel a témával foglalkozik, az Advaita Védánta, sok figyelmet vívott ki a modern keresők körében. A nagy Paramahamsza Rámakrisna volt az, aki felhívta a figyelmet, hogy egy olyan ember, aki nem szabadult meg minden ragaszkodásától ehhez a világhoz a pénz és a szex formájában, teljességgel képesítetlen arra, hogy kimondja: "Én vagyok a Brahman.", "Én vagyok a transzcendens Isten."Azt mondta, hogy ezeket a nagy szavakat (a mahávákjákat) az olyan szerzetesek és aszkéták érdemelték ki, akik mindenről lemondtak, és láthatóan alá is tudják támasztani ezt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése