A kimondhatatlan Igazság

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Nágarádzsa egyedülálló anatómiája magában hordozza azt a tényt, hogy az ezer fej egy farokhoz kapcsolódik. A farok hallgat. Nincs szája, amivel kifejezhetné magát, mivel egyetlen száj, avagy az igazság egyetlen nézete sem jelentheti ki magáról, hogy ő az egyetlen. A farok a forma nélküli Abszolútat, a nirguna-Brahmant, a határtalan tudatot, az Egyesült mezőt, a transzcendens Istent képviseli. A farok a számtalan fej csendes, kifejezhetetlen eredete. Ez a hasonlat azt a fontos elvet tükrözi, hogy ugyanazt az igazságot számtalan módon ki lehet fejezni. Éppen ezért kapcsolódik számtalan fej ugyanahhoz a farokhoz. Ugyanakkor nem csökkenthetjük le a fejek számát egyre. Ez azt jelenti, hogy semmilyen kimondott igazság, legyen az bármennyire elegáns és lakonikus, nem rendelkezhet monopóliummal a farok fölött. Bár az összes vallás, filozófia, gondolati iskola és tudomány azt vetíti ki ránk, hogy ők rendelkeznek kizárólagos hozzáféréssel a Brahmanhoz, mindegyik osztozik a hozzáférésen ugyanahhoz az egy igazsághoz, amelyet nem képesek leírni.

Nágarádzsa farka annak a megtapasztalásnak a metaforája, amikor a szahaszrára csakrába helyezzük a pránát. Azt az élményt, amit akkor élünk át, amikor a prána megáll a szahaszrárában, lehetetlen szavakba önteni. Ezért nem létezik szahaszrára vallás, tudomány, filozófia vagy tanítás. Amikor a misztikusok visszatérnek ezekből a magasságokból, csak keresgélik a szavakat, hogy átadják másoknak azt, amit átéltek. Amikor ezt teszik, elkerülhetetlenül használják a feltételekhez kötöttséget, az elmét, a nyelvi kódokat, és a múltjukat, hogy szavakba öntsék azt, ami elmondhatatlan, és ami örökké túl van a feltételekhez kötöttségen, az elmén és a szavakon. Így a bölcsek és a misztikusok minden korban visszatérnek az ágjá, visuddha vagy anáhata csakrához, hogy leírják azt az élményt, amelyet ezek a csakrák nem tartalmaznak ugyan, de a szahaszrárában maradva sem tanítható.

A hegytető-hasonlat

A szahaszrárát úgy is értelmezhetjük, mint egy nagyon magas hegy csúcsát. Ahhoz, hogy eljussunk a csúcsra, ki kell választanunk a megközelítés módját, például hogy dél vagy észak felől indulunk. A hegyre vezető összes ösvény bizonyos gondolatrendszerek, filozófiák, tudományok, vallások vagy jógaiskolák képviselői. Miközben felfelé tartunk a hegyre, csak nagyon korlátozottan látjuk. Csak az egyik oldalát látod. Éppen ezért, mivel a többi megközelítés rejtve van a szemünk elől, úgy tűnhet, hogy a mi utunk, annak az iskolának az útja, amit követünk, az egyetlen értelmes út."