Rávana Visravá bölcs fia és Pulasztja Risi unokája volt. Pulasztja Brahmá fia volt, így Rávana bráhmana kasztban született. Rávana az Úr Ráma fő ellensége volt a Rámájana eposzban, és Srí Lanka nagyhatalmú démonikus királya. Tíz feje és húsz karja volt, ami a csatatéren is erős félelmet keltett az ellenségben. Ijesztő külseje ellenére, Rávana megtanulta a négy Védát és odaadóan imádta az Úr Sivát. Azt mondják, hogy az Úr Siva áldásából kapta isteni fegyvereit és misztikus képességeit. A víná nevű húros hangszer nagymestere is volt, és Agasztja Risit is legyőzte víná-párbajban.
Démonikus nagybátyái és anyja hatására Rávana komoly lemondásba (tapaszba) kezdett, hogy elégedetté tegye Brahmát, az emberiség teremtőjét. Amikor Brahmá megjelent előtte, Rávana azonnal a halhatatlanságot kérte áldásként. Brahmá ezt visszautasította, mondván, hogy minden teremtett élőlény, még ő maga is, egyszer meghal. Vizsont azt az áldást adta neki, hogy szinte semmilyen fegyverrel nem ölhetik meg, csak a maga Brahmá által készített brahmásztrával. A dereka körül a halhatatlanság nektárját hordta öv gyanánt.
Miután így felfegyverkezett áldásokkal, Rávana legyőzte féltestvérét, Kuvérát és megszerezte Lankát, melyet a mennyek építésze, Visvakarmá épített. Ekkor Rávana az Úr Sivát kezdte imádni, és sok lemondást végzett, hogy elégedetté tegye. De mivel úgy érezte, hogy az Úr Siva nem elégedett a lemondásaival, végül levágta a saját fejét, és azt ajánlotta fel neki áldozatként. Ekkor az Úr Siva megkönyörült rajta, és tíz fejet, valamint húsz kart adott neki azért az egyért cserébe, amit levágott. Ezáltal Rávana gyakorlatilag legyőzhetetlenné vált.
Rávana minden reggel imádta az Úr Sivát. Homokból készített egy Siva-lingamot, és az egyben maradt az egész imádat időtartama alatt. Rávana odaadása az Úr Siva iránt már az őrületig fokozódott, ami szinte legyőzhetetlenné tette, mivel az Úr Siva a háború és a pusztítás istene. Rávana így megszerezte az uralmat a három világ fölött. A dámon-király büszkesége hatlamával együtt nőtt, bár olyan nagyhatalmú uralkodók rendre megbüntették, mint Vallí, a majomikrály vagy Kártavírja Ardzsuna.
Rávana odaadása az Úr Siva iránt odáig fokozódott, hogy a legnagyobb Siva-lingamot szerette volna felállítani az udvarában, hogy bármikor imádhassa. Így a következő ötlete támadt: mivel a Kailása hegy (ahol az Úr Siva és Párvatí lakik) a legnagyobb lingam a világon, azt akarta elhozni Lankára. Így hát elindult a replülő szekerén, hogy felemelje és Lankára hozza a Kailása hegyet. éppen ekkor az Úr Siva nagy vitában volt Párvatíval, és Párvatí otthagyta. Amikor a hegyet egy nagy földrengés rázta meg (iagzából Rávana emelte fel), akkor Párvatí visszafutott az Úr Siva karjaiba. Siva pedig a nagylábujjával lenyomta a hegyet, és az egész hegy Rávanára esett. A démon-király hangosan üvöltött fájdalmában. Ekkor Ganésa (az Úr Siva fia) arra ment a szolgáival, és elmondta Rávanának, hogy ki lakik a hegyen. Rávana azonnal megbánta arroganciáját és a saját idegeiből készített egy vínát, majd a Siva-tándava sztotrát kezdte énekelni. Sok ezer évig dicsőíitette az Úr Sivát a hegy alatt fekve, mire végül Siva elégedetté vált az alázatával és felemelte a nagylábujját. Rávana ekkor leborult az Úr Siva lábai előtt, és Siva adott neki egy Gólinga nevű lingamot. Azt mondta, hogy ez a lingam olyan hatalmas erővel rendelkezik, mint a Kailása hegy, és ezt magával viheti Lankára. Rávana nagy örömmel elfogadta a lingamot és éppen indulni készült, amikor Siva figyelmeztette, hogy ha elejti, akkor már nem fogja tudni többé fölemelni, hanem ott fog maradni, ahová esett. Rávana megköszönte és elindult Lankára. Útközben rájött, hogy mindjárt lenyugszik a nap, és el kell végeznie az esti rituálékat. Ekkor egy pap jött arra (aki igazából Ganésa volt papnak álcázva), és beleegyezett, hogy vigyáz a lingamra, amíg Rávana elmondja az imáit, de csak ha tíz percen belül végez. Ganésa nem akarta, hogy a lingam elhagyja Indiát. Rávana beleegyezett, mert kívülről tudott minden mantrát. Ganésa azonban imádság közben behatolt az elméjébe, és összezavarta a gondolatait, ezért újra és újra neki kellett kezdenie. Végül, amikor befejezte, a pap azt mondta, hogy nem tartotta be az ígéretét és elejtette a lingamot. Ekkor a lingam ott maradt, Rávana pedig nagyon kétségbe esett.
Rávanát sokan imádják Dél-Indiában, amiért olyan odaadó volt Siva felé, és Siva áldásából a jógikus képességek, az asztrológia és a harc, valamint a gyógyítás mestere lett. A büszkesége azonban összes jó tulajdonságát elhomályosította, és végül a vesztét okozta. Mivel Rávana nem kért védelmet az emberek és a majmok ellen az Úr Brahmától, Ráma egy földi királyfi, azaz ember formájában inkarnálódott, és a Lankáért vívott csatában egy nyílvesszővel szúrta át Rávana szívét. Így Rávana az Úr keze által halt meg, és megszabadult minden bűnétől. Ebből a történetből is láthatjuk, hogy az Úr Siva különféle áldásokban tudja részesíteni a híveit: misztikus erőket, anyagi hatalmat és gazdagságot, a gyógyítás vagy a sebezhetetlenség képességét is adhatja, de ugyanakkor képes megszabadítani az egótól és az Úr Visnu kegyére méltóvá is teheti a hívét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése