Az öt váju tulajdonságai

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

Úgy tartják, hogy a jelenlegi korszak, amiben élünk, a harmadik csakra uralma alatt álló, tipikusan férfias korszak, mely a munkára és az eredményekre fókuszál, tehát a karma jógára, a tűz elemre. Az előző korszak a második csakrához tartozott, sokkal nőiesebb, táplálóbb volt, és a víz elem uralta. Az elme és a test kölcsönhatása (férfias energia) korlátozva van, ha nélkülözi az érzelmi megértést. Jelen pillanatban az emberiség a negyedik csakra, a szívcsakra felé fejlődik. A durva finom fizikai testről és a három alsó csakráról átváltani a szívcsakrára radikális fejlődést kíván. A harmadik központ a „drágakövek városa”, vagyis a Nap (púraka, belégzés) városa, és a „töretlen hang”, a szívben található belső hang felé tartó evolúciós folyamat nem könnyű. Az egyetlen igazi érzelem a szeretet, mert minden más érzelem valamilyen blokkból vagy a szeretet elutasításából származik. Ez persze nem azt jelenti, hogy a többi érzelem nem valóságos, csupán azt, hogy természetük sokkal átmenetibb, mint a szereteté. A szeretet minden, a formával rendelkező és a forma nélküli, a MOST és a múlt/jövő, a változás és az állandóság.

Az öt váju és a három dósa

A hét csakra mindegyike a test és a természetelemi erőivel áll kapcsolatban. Amint fent, úgy lent – az egyén belső világa a külső világ visszatükröződése. A test elemekre osztható zónáit vájuknak nevezzük, ami szó szerint is levegőt jelent. Az öt váju az általános prána, vagyis életerő specifikus alkategóriáit jelenti. A fizikai természet folyamatos változásban van, látszólagos állandósága ellenére. A föld egy befelé ható erő, és tömörségével tartja össze a dolgokat. A víz egy lefelé irányuló erő, amely kiüríti a szükségtelen dolgokat. A tűz egy felfelé irányuló erő, amely átalakító erővel rendelkezik, és mindent felemészt, ami az útjába kerül. A levegő egy kifelé irányuló erő, mely megpróbál mindenbe belehatolni, amihez hozzáér. Az éternek nincs fizikai megnyilvánulása, és mindent áthat. Az öt váju inkább folyamatokat jelez, mint állapotokat. Minden pillanat az előzőből születik, megöregszik, majd meghal, hogy a következő pillanatban új formában szülessen meg ismét. A víz feláztatja a földet, de ugyanakkor megtalálható is benne. A tűz elpárologtatja a vizet, de ugyanakkor a víz eloltja a tüzet. A levegő elfújja a tüzet, de ugyanakkor a tűznek szüksége is van a levegőre. Az éter irányítja a levegőt, ugyanakkor azon keresztül tud kifejeződni. Az éter mindenben jelen van.

A jóga-gyakorlásunk miden aspektusában ki kell egyensúlyozni az öt elem jelenlétét. Az álló pózoknál a csontszerkezeten, a karokon és a lábakon van a hangsúly. Ez a vjána, a föld elem. A hanyatt fekvő pózok, különösen a savászana a gyakorlás végén, az apánával kapcsolatosak, és hűsítő hatásúak. Az ülő pózok általában a törzs középső részéhez kapcsolódnak, és melegítő, átalakító hatásúak. Leginkább a szamánához, a tűz elemhez kapcsolódnak. A szamána „kiegyenlítő hatásút” jelent. A vinyászával, a mozgó elemekkel a pránát, vagyis a levegő elemet kultiváljuk. A vinyásza mindig belégzéssel kezdődik, ami a legjobban erősíti a pránát. A befejező sorozat, a fordított pózok és az ülőpózok is, és különösen a fejenállás az udánával, az étere elemmel állnak kapcsolatban, mely kiterjedő természettel rendelkezik. Igazából a gyakorlás minden aspektusa tartalmazza magában az összes elemet, de bizonyos elemek erősebben nyilvánulnak meg bizonyos pózokban. Ezt az évszakok és a klíma, a holdfázisok és a bolygók mozgása is befolyásolja. Hasznos dolog megfigyelni ezeket a változásokat, és tudatosítani, amikor időnként előjönnek.

Az öt váju elhelyezkedése és funkciója

Udána váju Éter A fej környéke, érzékszervek, tudat

Prána váju Levegő A mellkas környéke, belégzés, energia, befogadás, vitalitás

Szamána váju Tűz A has környéke, emésztőszervek, vérkeringés

Apána váju Víz A kismedence környéke, kilégzés, kiválasztás, szaporítószervek

Vjána váju Föld Lábak és karok, a csontváz, az izmok és az ízületek