Az első világkorszak a Szatja-júga (az "Igazság kora" vagy aranykor), mely 1 728 000 év hosszú volt. Krita-júgának is nevezik, mivel csak egy vallás létezett, a lélek vallása, és minden ember, aki ebben a korban megszületett, a spiritualitás magas fokán állt. Így ahelyett, hogy a különböző vallási és filozófiai megközelítéseken vitáztak volna, elfogadták, hogy Minden Egy és meditációval töltötték az idejüket. Nem volt szükség külsődleges vallási ceremóniák végzésére, mert mindenki belül élte meg a vallásosságot és a kapcsolatot Istennel. Az emberek hatalmasak, erősek, becsületesek, fiatalosak, lelkesek, tehetségesek és erényesek voltak, és átlagosan 100 ezer évig éltek. A négy Véda akkor még egy volt. Az egész emberiség elérhette a szamádhi állapotát. Nem kellett földet művelni vagy bányászni, mivel az emberek erkölcsössége miatt a Föld önként ellátta az emberek szükségleteit. Az időjárás kellemes volt, így házakra sem volt nagyon szükség, és mindenki boldog volt. Nem voltak vallásos csoportosulások, mindenki egy családnak érezte magát. Nem voltak betegségek, senki sem volt nyomorék vagy fogyatékos, és nem volt mitől félni. Ennek a korszaknak a júga-dharmája, vagyis a kornak megfelelő vallásos folyamat a dhjána (meditáció volt, azaz az ashtanga-jóga magasabb, belső fokozatait gyakorolta mindenki. A társadalmi berendezkedés még nem nagyon alakult ki, a család és a nemzetség, törzs voltak a legjellemzőbb társadalmi rétegződések, és az emberek "gyűjtögető" életmódot folytattak, bár akkora volt a bőség, hogy ez nem igényelt különösebb erőfeszítést. Vélhetően vadászni sem vadásztak, mert megelégedtek a természet által adott növényi táplálékokkal és tejtermékekkel. Az emberek az erdőkben laktak, kis falvakban, vagy vándoroltak, bár a növényzet akkor még sokkal sűrűbb volt a szárazföldön.
A második korszak a Trétá-júga, mely már csak az előbbi hosszának 3/4-e, 1296000 év hosszú volt. A Trétá szó harmadikat vagy harmadot jelent. Ebben a korszakban az emberiség erényessége már némileg lecsökkent, és az átlagéletkor már csak tízezer év volt. A Trétá korszak elején nagy uralkodók állnak az emberiség élére, és hódító háborúkat folytatnak egymás ellen. Ez a nagy birodalmak korszaka. A háborúk mellett az időjárás is szélsőségesebbé válik, kialakulnak az óceánok és a sivatagok, a Föld feltagozódik, nem csak földrajzi, de kulturális és politikai értelemben is. Elkezdődik a mezőgazdaság, a bányászat és az embereknek már dolgozniuk kell, hogy előteremtsék az életszükségleteiket. A társadalmi berendezkedés leginkább a rabszolgatartó társadalmakhoz hasonlít, de a szolgák önként végzik a munkájukat, és jó bánásmódban részesülnek, viszont nincs önálló vagyonuk. Kialakul a társadalom jellemzően védikus rétegződése: a független papi réteg (bráhmanák), akik az áldozati szertartások végzéséért és a szentírások tanulmányozásáért, valamint a jóga gyakorlásáért és a védikus tudás terjesztésééért cserébe adományokat kapnak, és így tartják fenn magukat. A ksatriják (harcosok és politikusok) vagy vezetők, vagy katonák lesznek. A vaisják (kereskedők, mezőgazdák) alkotják a gazdasági élet alapját, és a legnagyobb létszámú osztály a súdrák, vagyis a szolgák, kétkezi munkások. A júga-dharma a jagják, vagyis védikus áldozati rituálék elvégzése, melyet védikus mantrák kíséretében végzett tűzáldozat formájában hajtottak végre. A védikus áldozatok nagyon sok hozzávalót, például gabonát, tejterméket, állatokat (tehenet és lovat), drágaköveket és nemesfémeket igényeltek, és több száz vagy ezer bráhmana részvételével zajlottak. Az áldozatok végzésének hagyománya az ősvallásokban és a törzsi sámánizmusban szintén ebből a korszakból maradt hátra.
A két utolsó korszak leírását a következő részben olvashatjátok majd. Természetesen az, hogy a meditáció vagy a tűzáldozatok végzése (agnihótra) ezekben az előző korszakokban volt a fő önmegvalósítási folyamat, nem jelenti azt, hogy a mostani korszakban nincs semmi hatásuk. Csak a mi képességeink és az objektív feltételek nem olyan kedvezőek hozzájuk, mint az előző korokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése