"Az összes erő egyensúlyának elvét a Kundaliní működésében is megfigyelhetjük. Például az öt váju (életlevegő), vagyis a prána, apána, vjána, udána és szamána összessége zéró, és ezért nem hajlamos a Kundaliní magától felemelkedni. Az apána a lefelé irányuló erő, amely a felfelé irányuló prána és udána vájukkal ellentétesen hat. Azonban, ha önmagában nézzük, az apána a saját ellentettjét, az apána gatit is tartalmazza. Miközben a fő, durva apánikus erő lefelé irányul, van benne egy felfelé irányuló erő, egy finom áramlat, egy felfelé szívó hatás, amit az erőteljes lefelé zúduló áramlat hoz létre.
A
Bhagavad-gítá is beszél erről az apána gatiról,
amikor kijelenti: „Vannak, akik a pránát az apánába,
az apánát pedig a pránába ajánlják és ezt
pránájámának nevezik.” (4.29). Ez a vers azt sugallja,
hogy a belégzésben és kilégzésben található belső negáción
meditáljunk annak érdekében, hogy felülemelkedjünk a
polaritásokon és a radzsasz (belégzés), valamint a tamasz
(kilégzés) szélsőségein.
Az
apána gati megszelídítése akkor hasznos, ha madártávlatból
szeretnénk szemlélni az emberi életet. Isten azon tettét, amikor
számtalan formába és megnyilvánulásba terjeszti ki magát,
Saktinak nevezik, a kegy alászállásának a teremtésbe. Ez az erő
s tartalmazza saját negációját, a Kundalinít. A Kundaliní Isten
visszatérése a saját állapotába, vagyis a gerinc alján
elhelyezkedő isteni teremtő erő visszatérése az isteni tudatba a
szahaszrárában. Semmi más, mint a hazatérés önmagunkhoz.
Ahhoz, hogy ezt megtegyük, fel kell szabadítani az apánán
belüli felfelé irányuló áramlatot, az apána gatit.
Az
apánán belül található felfelé áramló erő
felszabadítása alkotja a Kundaliní negyedik motorját. A hatrészes
fel-fel hullám formájában működik, melyre már utaltunk a
negyedik fejezetben, de itt most részletesen elmagyarázzuk.
16a
Gyakorlat: az apána gati elérése
Kezdjük
a megszokott meditációs pózunkban és használjuk a megszokott
meditációs eszközöket, mint a múla bandhát. Lélegezzünk
végig a központi vezetéken (szusumnán), melyet
tűzvörösként képzeljünk el. Kövessük a lélegzet mozgását
belégzéskor a gáttól a koponya közepéig, kilégzéskor pedig a
koponyától a gátig. Érezzük, hogyan leszünk ettől
radzsaszikusak a belégzés során és tamaszikusak a
kilégzés során. Most különítsük el a tudatosságunkat a
légzéstől. Miközben a belégzés felfelé mozog a gáttól a
koponyáig, engedjük a tudatosságunkat lefelé ereszkedni a
koponyától a gátig. Ahogy a kilégzés végighalad a fejtől a
farkcsontig, engedjük felfelé emelkedni a tudatosságot a gerinc
tövétől a fejig. Vegyük észre az egyensúlyt és a visszatérést
a középpontba, amit ez előidéz az elménkben! Az elmét a légzés
ereje billenti ki az egyensúlyából és a tudatosság segítségével
kiegyensúlyozhatjuk, ha tudjuk, hogyan ellensúlyozzuk a légzés
erejét. Folytassuk
addig ezt a meditációt, amíg nem tapasztaljuk meg tisztán a belső
ellentétes erőt a belégzés és a kilégzés közben is."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése