A karma kikapcsolása

Az élőlény útját az anyagi világban a karma törvénye szabályozza. Abban a pillanatban, hogy kapcsolatba kerülünk az anyagi energiával, megjelennek a vágyak és az érzékszerveinken keresztül befolyásolni kezdjük a külvilágot, az pedig az elménket. Bár a szabad akarat valamilyen formában és mértékben mindvégig jelen van az életünkben, a karmikus okok és okozatok szövevényéből mégsem olyan könnyű kikeveredni. Korábbi cikkeimben (1. rész, 2. rész) ismertettem azokat a spirituális folyamatokat, melyek az egyes világkorszakokban a felszabadulás és a megvilágosodás fő eszközei voltak. 

Ezek a módszerek, ha kicsit módosítva is, a mai korban is működnek, sőt, egyszerre többet is alkalmazhatunk a karmánk csökkentésére vagy kikapcsolására, ami megnyitja az utunkat a felszabadulás felé. A meditáció a modern világban is alkalmazható, bár az elménk sokkal szétszórtabb, mint a Szatja-júga embereinek elméje. A meditációt a mai korban a nyolcfokú jógarendszer (ashtanga-jóga) kontextusában gyakorolhatjuk. A meditációs gyakorlatot mindenképpen érdemes ászana-gyakorlással megalapozni, majd a pránájáma segítségével felkészíteni az elménket a meditációra. Az ászana-gyakorlás önmagában nem rendelkezik akkora potenciállal, hogy eltörölje a karmánkat, viszont a pránájáma, különösen hosszú kumbhakákkal gyakorolva már képes módosítani a karmánkat. Főleg, ha a légzésvisszatartások közben Isten formáján meditálunk a koronacsakrában. 

A meditáció szintén abban az esetben képes feloldani a karmánkat, ha a meditációnk tárgya Isten valamilyen formája. Az áldozatok végzése a védikus módszerrel már nem igazán megvalósítható manapság, de maga az áldozat fogalma, mint karma-jóga megjelenik a Bhagavad-gítában. A karma-jóga azt jelenti, hogy lemondunk a tetteink eredményéről egy transzcendens cél érdekében. Az eredményekhez való ragaszkodás nélkül végzett cselekvésnek nem csak hogy nincs karmikus visszahatása, de az anyagi vágyainkat is csökkenti. Minél több transzcendentális tudás birtokában hajtjuk végre az áldozatot, annál erősebben tisztítja a karmánkat. 

A templomi imádat az ísvara-pranidhána kategóriájába tartozik, amit Patandzsalí kiemel, mint a szamádhi elérésének leghatékonyabb módszere. Az istenszobrok imádata egyben meditáció és áldozat is, melyben a testünket, elménket és az érzékszerveinket lefoglaljuk Isten szolgálatában. Minél több tudással és odaadással végezzük az imádatot, annál hatékonyabban semlegesíti a karmánkat. 

Patandzsalí kiemeli, hogy az Ísvarán történő meditáció leghatékonyabb módszere az Óm mantra éneklése. A Kali-júga fő spirituális folyamata tehát a mantra-meditáció, Isten neveinek éneklése. Ez egyben a bhakti, vagyis az odaadás gyakorlása, meditáció, és áldozat is. A mantrák ismétlése mellett természetesen a Gregor Maehle által ismertetett klasszikus csakra-meditációval, a pránájámával, a szentírások tanulmányozásával és az önzetlen cselekvéssel is megsegíthetjük a karmánk kikapcsolását. 

Ezekkel a módszerekkel a félig érett vagy érett karmikus visszahatások egy részét is semlegesíteni tudjuk, de persze nem válunk teljesen mentessé a karma törvényeitől, csupán azok megkötő hatásától. A karma kikapcsolását ahhoz hasonlíthatjuk, mint amikor egy ventillátort kihúzunk a konnektorból, és nem kap áramot, de még forgatja a lendület. A hátralévő kamikus visszahatásokat életünk végéig még fokozatosan feldolgozhatjuk, és így életünk végén vagy azelőtt elérhetjük a karmamentes, felszabadult állapotot.