Isten formájának megtalálása

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Ajánlatos inkább Isten formájának kezein vagy lábain kezdeni a trátaka gyakorlását, mintsem a szemein vagy a harmadik szemén. Észre fogjuk venni, hogy teljesen más élményt fogunk megtapasztalni attól függően, hogy milyen pontot választottunk. Mondani sem kell, hogy Isten két különböző ábrázolása, melyet különböző művészek készítettek el, más eredményhez fog vezetni. Ha nem érjük el a kívánt eredményt, akkor válasszunk egy másik ábrázolást az siteni formáról, vagy irányítsuk egy másik pontra a tekintetünket. Ha nem találunk semmilyen ábrázolást, akkor válasszunk egy szimbólumot vagy szót, amely az imádott formához kapcsolódik, vagy helyezzük magunk elé a szent könyvünket.

Ahhoz, hogy találunk egy ábrázolást, először meg kell találnunk Isten azon formáját, amelyik számunkra megfelelő, vagyis az ísta-dévatánkat. Általában azt ajánlják, hogy először az őseink vagy felmenőink tradícióját vizsgáljuk meg. Az adott isteni formához való kötődés valószínűleg csak akkor fog kialakulni, ha vannak előző szamszkáráink (tudatalatti benyomások), melyek az adott isteni formához kötnek. A leggyakrabban ezek ahhoz a tradícióhoz kötődnek, amiben felnőttünk. A modern világban azonban sok mindenki rendelkezik a saját tradíciójához kapcsolódó negatív szamszkárákkal, és ha ez ránk is igaz, akkor máshol is kereshetünk.

Patandzsalí azt mondja, hogy a szent szövegek tanulmányozásával találhatjuk meg az ísta-dévatánkat (Jóga-szútra 2.44). minél több szent szöveget olvasunk, annál valószínűbb, hogy rátalálunk az ísta-dévatánkra. Elolvashatjuk például a Dhammapadát, ha meg akarjuk ismerni Gautama Buddhát, vagy az Evangéliumot, ha Jézus Krisztust, A Bhágavata Puránát, ha az Úr Krisnát, a Rámájanát, ha az Úr Rámát, vagy a Siva Puránát, ha az Úr Sivát szeretnénk megismerni. Ha már kialakult a vonzalom Isten valamelyik formája iránt, nézzünk sok képet, ábrázolást vagy vele kapcsolatos szimbólumot. Egyes hagyományok nem írják le közvetlenül Istent, ebben az esetben az adott hagyománnyal kapcsolatos szakrális művészetet kell tanulmányozni. Minden kultúra spirituális tradíciójában voltak olyan művészek, akiknek nagyon tiszta látomásaik voltak Istenről.

Sok jógi arról számolt be, hogy a gyakorlásuk akkor kezdett el ugrásszerűen fejlődni, amikor egyértelművé vált a számukra az ísta-dévatájuk. Az ísta-dévata képessé tesz arra, hogy összekapcsolódjunk a legmagasabb célunkkal és a legmagasabb és legnemesebb törekvéseink irányába fejlődjünk.

Ha kiválasztottunk egy képet, akkor gyakoroljuk rajta a trátakát, melynek technikáját a következőkben fogom ismertetni. Ha nem választottunk ki egy bizonyos képet vagy szimbólumot, akkor válasszuk ki azt, amelyik a legjobban vonz. Ne bonyolítsuk túl, és meg fogunk lepődni az eredményeken."