A múla bandha érzékelése

Újabb részlet a Csandra-krama könyvből:

A múla bandha érzékelése

Az alábbi légzőgyakorlat segítségével megérezhetjük a múla bandhát fizikai szinten. A testünk a légzéssel együtt hullámszerű mozgást végez. Ez a hullám a gerinc hajlatainak tükörképe. A légzés kiterjesztésével együtt, a hullám csúcsún a múla bandha is kifejezettebb lesz. Üljünk le a földre egyenes törzzsel, lehetőleg padmászanában, vagy sziddhászanában, esetleg szvasztikászanában vagy ardha-sziddhászanában. Fújjuk ki az összes levegőt a tüdőnkből. Lassan kezdjük a belégzést. A belégzés kezdetén a hasunk kikerekedik; a középső szakaszban a bordakosár terjed ki a szegycsont és a kulcscsont magasságáig; majd a belégzés utolsó fázisában behúzódik a hasfal, bár ez lehet kis mértékű is.

Kilégzés közben az ellenkező sorrend valósul meg: az alhasunk elkezd kikerekedni, ahogy ellazítjuk; utána a mellkas és a bordakosár is leereszkedik, összeszűkül; majd végül az alhasunk újra beszívódik. Az utolsó összehúzódás kis mértékű is lehet. Hagyjuk kibontakozni a légzésünket és érzékeljük a múla bandhát, ahogy megnyújtjuk a légzést; ne erőltessük magunkra azt, amit elképzeltünk, hogy meg fog történni. Az alhasunk csak akkor húzódik be a belégzés és a kilégzés végén, amikor a légzésünket a maximális hosszát megközelítően nyújtjuk meg. Ismételjük meg a gyakorlatot, és fordítsunk különös figyelmet a gáttájékra. Ha a maximális közeli állapotra nyújtottuk a belégzést és a kilégzést, akkor érezni fogjuk, ahogy növekszik a múla bandha intenzitása. Ez elvezet annak az érzékeléséhez, hogy a múla bandha természetes módon aktiválódik. Érdemes megjegyezni, hogy a belégzés és a kilégzés végén eltérő a múla bandha minősége.

A fenti gyakorlat inkább csak a tudatosság fejlesztését szolgálja, nem az a célja, hogy rendszeresen gyakoroljuk, mert akadályozhatja is a múla bandha természetes fejlődését. Ez a folyamat eltér az egyéb légzéstechnikáktól, amiket oktatnak. Érdemes arra törekednünk, hogy a légzésünk annyira természetes legyen, amennyire csak lehetséges. Nem szükséges, és általában nem is előnyös, ha az alhasunkat erősen behúzva tartjuk ászana-gyakorlás közben. Az a legjobb módszer, ami a legtöbb szabadságot biztosítja a légzésnek, anélkül, hogy kellemetlen érzetet vagy instabilitást okozna.

Sérülés, deréktáji fájdalmak, valamilyen merevség vagy gyengeség esetén hasznos, ha fenntartjuk a kapcsolatot a múla bandhával. Ez azt jelenti, hogy a gyakorlás közben stabilan tartjuk a gátat és az alhast, ahelyett, hogy egyáltalán nem gondolnánk rá. A nagyon nehéz ászanák közben is hasznos a múla bandha aktiválása, például a hátraugrások vagy a mély hátrahajlítások közben. Azonban, ha túlzásba visszük a múla bandhát, akkor a fizikai izmok összehúzódása túlzottá is válhat. Engedjünk neki egy kis mozgásteret ahelyett, hogy mereven tartanánk a gátat, mert a későbbiek során a túlerőltetésből fakadó problémák adódhatnak.