A lemondás három típusa

A tapasz vagy lemondás végzésével megkaphatjuk Isten kegyét. Az univerzum bármelyik élőlénye képes lemondást végezni. Amikor erőfeszítést végzünk a tapasz elvégzésére, és egy bizonyos szándékkal tesszük ezt, akkor Isten egy idő múlva meg fog jutalmazni bennünket a vágyunk beteljesítésével. A tapasz végeredménye a lemondást végző személy tulajdonságaitól függ. A három minőség - szattva, radzsasz és tamasz közül általában az egyik dominálja az elménket. A szattva a tisztaság, szeretet, józanság és tudás gunája; a radzsasz az aktivitás, a bátorság és az eredménycentrikus cselekvés; a tamasz pedig a lustaság, tétlenség és tompaság. Annak érdekében, hogy a tapasz eredménye hasznos legyen számunkra és az emberiség számára, csökkentenünk kell a radzsasz és tamasz hatását és növelni kell a szattvát. A három testvér, Rávana, Kumbhakarna és Vibhísana története ragyogóan bemutatja, hogyan hatott a három guna a testvérek lemondásának eredményre.

Szumálí az aszurák királya volt. A lányát Kaikésínek hívták, és Szumálí azt akarta, hogy az anyagi világban létező leghatalmasabb személyhez menjen férjhez, hogy rendkívüli fiai lehessenek. A hercegnő sokáig válogatott a jelöltek között, míg végül Visravá bölcset választotta. Visravá egy bráhmana bölcs volt, a nagy Pulasztja Risi fia. Kaikésí naplementekor lépett frigyre Viasravával és akkor nemzettek gyermeket is. A bölcs figyelmeztette, hogy ha ebben az időpontban fogannak a gyermekeik, akkor gonosz lelkületűek lesznek, de végül beadta a derekát. Az első gyermek, Rávana napnyugtakor született, és jó adag radzsasz volt a természetében. Kumbhakarna és Súrpanakhá éjszaka született és mindketten tamaszikus természetűek lettek. Vibhísana viszont hajnalban született, a szent Bráhma muhúrta időszakában, és szattvikus természetre tett szert. 

Mindhárom testvér kiemelkedően intelligens és bátor is volt, és könnyedén megtanulták a Védákat és minden szentírást. Rávana agresszív és arrogáns volt, de nagy tudós és zenész lett. Kumbhakarna olyan volt, mint a testvére, de lusta és hanyag volt. Vibhísana nagyon jól ismerte a vallásos elveket, a jogot, ismerte az embereket és a problémáikat, kiegyensúlyozott volt és odaadó volt az Úr Visnu iránt. A kiképzésük és oktatásuk végeztével mindhárom testvér lemondások végzésébe fogott. Nagyon hosszú ideig végezték a lemondásukat, és az eredményét az Úr Brahmának ajánlották. Végül az Úr Brahmá elégedetté vált a lemondásukkal és megjelent előttük, hogy teljesítse a kérésüket.

Először Rávana terjesztette elő a kérését. Halhatatlanságot kért, amit Brahmá viszzautasított, mondván, hogy senki emberfia, d még ő maga sem halhatatlan ebben a világban. Ekkor Rávana azt kérte, hogy az istenek és a mennyek lakói előtt sérthetetlen legyen, de még a démonok, kígyók vagy más élőlények se tudják megsebesíteni. Az embereket és a majmokat gyengének tartotta, ezért nem kért védelmet ellenük. Az Úr Brahmá teljesítette a kérdéseit, sőt, az isteni fgeyverek tudásával és varázstudománnyal is felvértezte. Kumbhakarna azt az áldást kérte, hogy minden évben hat hónapot aludhasson egyfolytában, és hat hónapot legyen ébren. Vibhísana az Úr Ráma iránti odaadást kérte áldásul. Mindenki megkapta, amit kért. Rávana egyre büszkébb lett és leigázta a három világot. Az öccse a fél életét átaludta, Vihbísana pedig Rávana főtanácsosa lett, és Lanka királyságát igazgatta. Végül odaadása az Úr Ráma lábaihoz vezette, és elérte a szeretetet Ráma iránt.

Láthatjuk, hogy a három testvér ugyanazon szülők gyereke volt, mégis eltérő mentalitással rendelkeztek. Tapaszt végeztek, és ugyanannak a félistennek az áldását kapták meg. De azt, hogy milyen áldást kértek, és hogyan éltek vele, a rájuk ható gunák befolyásolták.