A csandra krama és a légzés

Újabb részlet a Csandra krama könyvből:

A csandra krama és a légzés

Az ászana-gyakorás mindig a légzéssel kezdődik, és az Ashtanga-jógában, illetve a vinyásza krama stílusú gyakorlásban (mint amilyen a csandra krama is) az uddzsájí pránájámát alkalmazzuk, csak lágyabb változatban. Az uddzsájí szó jelentése: „győzedelmes”, míg a prána többféleképpen is fordítható: „légzés, lélegzet, szél, életerő, életlevegő, energia, erő stb.” A pránájáma legpontosabb definíciója az életerő (prána) kiterjesztése vagy megnyújtása (ájáma), ahelyett, hogy a légzés kontrolljaként, korlátozásaként (jama) értelmeznénk. A prána az első a triszthánam, vagyis a figyelem három pontja közül. A másik kettő a dristi (tekintet fókuszpontja), illetve a bandha (energetikai zárak), bár egyesek a bandha helyett a vinyászát tekintik a harmadiknak, mivel úgy veszik, hogy a bandhát magától értetődő módon aktívan tartjuk a gyakorlás közben. A csandra krama esetében persze a bandhák aktivitása is lágyabb, finomabb lesz, mint az Ashtanga gyakorlás közben. A légzés tudatosítása tehát előfeltétele a test és az elme átalakításának, mivel a prána az összekötő kapocs a durva fizikai test és a finom fizikai elme között. A Hatha-jóga Pradípiká szerint:

„Ha a légzés zavart, az elme is zavarttá válik. A légzés szabályozása által a jógi elérheti az elme nyugalmát. Amíg képesek vagyunk megtartani a pránát a testben, addig tart az élet. A halál a prána eltávozását jelenti. Uddzsájí: Miután félig lezártuk a gégefőt, úgy kell lélegezni, hogy a lélegzet nekiütközzön a toroknak és a mellkasnak, és hangot adjon ki közben.” (Hatha-jóga Pradípiká 2.2, 2.3, 2.51)

Ha finoman összehúzzuk a gégénket a torkunk hátulján, akkor kontrollált módon tudunk lélegezni. Ez a szűkítés mély, sóhajtásszerű vagy morajló hangot hoz létre, ami növeli a rekeszizom mozgástartományát és megnyújtja a gerincet. Eleinte hajlamosak leszünk túlzottan erőteljes hangot létrehozni és erőlködni, de fokozatosan törekedni kell a lágyabb és stabilabb uddzsájí hang létrehozására, különösen a csandra krama gyakorlása közben. A lágy, folyamatos hang elősegíti a prána folyamatos áramlását, és azt, hogy az elménket a jelenben tartsuk és a gyakorlásunkra koncentráljunk. Ha elhalkul a hang, akkor esélyes, hogy a gondolataink is elkalandoztak. Arra kell törekedni, hogy a légzés olyan finom legyen, amennyire csak lehetséges, hogy természetes maradjon, és ne termeljen túl sok hőt. A csandra krama hűsítő gyakorlás, ezért a légzés hűsítő, nyugtató aspektusát kell előtérbe helyezni. A jóga-terminológiában a Nap képviseli a tűz elemet a testben, melynek központja a köldökcsakrában található. A Nap a belégzés (púraka), a szív és az életerő képviselője is. A Hold a hűsítő hatást, a kilégzést (récsaka), a tüdőt és a halál, vagy elmúlás erejét képviseli. Az uddíjána bandha erőteljes alkalmazásával fel tudjuk erősíteni az agni, a tűz elem és az életerő hatását. Éppen ezért a csandra krama gyakorlása során nem hangsúlyozzuk az uddíjána bandhát, és a múla bandhát is finom szinten alkalmazzuk, illetve a légzés során a kilégzést és a spontán légzésszüneteket hangsúlyozzuk.