Az elmúlt hetekben többször írtam bejegyzést a Kundaliní témájában, csak egyes kommentelők szerint azt felejtettem el megmagyarázni, hogy mit is értünk e kifejezés alatt. Aki rendelkezik jógás háttérismeretekkel, annak az alábbi infók talán már ismerősek, de most gondoljunk itt azokra, akik még egyáltalán nem foglalkoztak a jógával.
A Kundaliní (szó szerinti fordításban "A Feltekeredett") arra az elsődleges energiára (saktira) vonatkozik, mely az ember finomfizikai testében leggyakrabban alvó állapotban nyugszik a gerinc tövénél. Ezt az energiát nem tekinthetjük tisztán spirituálisnak, ugyanis az élőlényben csak a lélek (átman) és annak ragyogása, a tudat (csitta) tekithetők teljesen spirituálisnak. Ezek közül a csittát látszólag beszennyezik az anyagi energia különböző megnyilvánulásai és hatásai. Ugyanakkor a Kundalinít nem tekinthetjük igazán anyagi elemekből állónak sem, mivel az anyagi elemek (a durva fizikai elemek, mint a föld, tűz, víz, levegő; a finomfizikai elemek, mint az elme, intelligencia és egó, valamint a kettő közötti köztes állapotot képviselő éter (ákása) és a dominánsan abból álló életerő (prána)), folyamatosan változnak, átalakulnak és részt vesznek az élőlény anyagi létezésében. Ezen felül az anyagi elemek nem rendelkeznek önálló tudatossággal, míg a Kundalinít személyként, Istennőként tisztelik, mely a maga akarata és belátása szerint cselekszik a gyakorlókban.
A Kundalinít leginkább a prána különleges fajtájának, egy pszichikus őserőnek tekinthetjük, mely a spirituális megvilágosodás vagy felszabadulás, illetve a misztikus képességek (sziddhik) kifejlesztésében segíti a gyakorlót. A Kundnaliní-kígyót sokan azonosítják az Ádí-Saktival, vagyis Párvatíval, Siva női energiájával, mely a teremtés Ősanyja, forrása, és finom, differenciálatlan formájában (prakriti) képes eljuttatni a gyakorlót a felszabadulás kapujáig.
A Kundaliní a leírások szerint a múládhára csakrában, vagy a múla bandhában, egyes források szerint a kandában helyezkedik el. A móládhára csakra helyzete a farokcsont legvégével és a gát közepével egyezik meg. A múla bandha a leírások szerint némileg följebb, a szvádhisthána (második) csakra magasságában helyezkedik el a gát fölött (a férfiaknál a prosztata, a nőknél a méhnyak pozícójával azonosítható). A kandát a legtöbbször egy fényes tojás vagy gömb formájában írják le, és ez az a része a lágy szöveteknek, mely a halottégetés után is megmarad. A kanda pozíciója az alhas, vagy medence közepén, a köldök alatt, majdnem a múla bandha imént felsorolt helyzetével azonosan helyezkedik el. Ebben a tojásban fekszik összetekeredve a Kundaliní, melyet egy három és félszer körbetekeredő, szendergő nőstény kígyóként szoktak ábrázolni.
A jóga vagy egyéb spirituális folyamatok célja vagy eredménye a Kundaliní felébresztése és végigvezetése a központi energiavezetéken (szusumnán) és a hozzá kapcsolódó hét csakrán. Amikor a Kundaliní felébred és átszúrja az egyes energiaközpontokat, az meghatározott pszichikus erőket, jellembeli és személyiségbeli változásokat idéz elő a gyakorlóban, valamint megsemmisülnek a granthik (csomók), melyek a hamis azonosság különböző szintjeit jelképezik. A végső cél a Kundaliní felemelése a szahaszrárába (a korona-központba) és ott tartása a meditáció során, valamint a test elhagyásának pillanatában. Ekkor a Kundaliní, mint egy rakéta, a magasabb spirituális állapotok vagy létszférák felé repíti a jógi lelkét.
A legtöbb spirituális és jógarendszerben a Kundaliní felébresztésére a korábban említett technikákat, vagy ezek kombinációit alkalmazzák: ászanák, kriják, bandhák, pránájáma, meditáció, ima és mantrák ismétlése. Fizikai szempontból a Kundaliní felébredése és felemelkedése a gerinc vonala mentén végigáramló hőérzet vagy elektromos áramlat érzeteivel járhat. A Kundaliní nem feltétlenül marad ébren, vagy annak a csakrának a szintjén, ahová a jóginak sikerült felvezetnie. Ugyanúgy, mint a szamádhi gyakorlása esetében, az első sikeres próbálkozások után a Kundaliní visszatér szunnyadó állapotában, és csak az elmélyült meditáció során ébred ismét fel. Az általa előidézett változások azonban maradandóak, legalábbis erre az inkarnációnkra tartósan kihatnak.
A szamádhi magas fokát gyakorló jógi képes csak arra, hogy folyamatosan éber állapotban és az ágjá-szahaszrára csakra közötti területen tartsa a Kundalinít, ez azonban folyamatosan megváltozott tudatállapotot eredményez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése