A harmadik szem csakra

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"E csakra szattvikus tulajdonságokkal rendelkezik, ahogyan a visuddha csakra is. A szattva e világ intelligens összetevője, és az ágjá csakra megmutatja a megszemélyesült intelligenciát. Ez a csakra csak két szirommal rendelkezik, aminek jelentősége van. A szirmok száma azoknak a fő nádiknak a számát jelzi, melyek az adott csakrában végződnek (kivéve a központi energiavezetéket, a szusumnát, melyre az összes csakra úgy van felfűzve, mint egy fonálra). Az ágjá csakrában végződik a legkevesebb nádí, de ezek a legjelentősebbek. Az ídáról és a pingaláról, vagyis a lunáris és szoláris nádíról van szó, melyek a jobb és bal agyféltekét, a paraszimpatikus és szimpatikus idegrendszert, az afferens és efferens idegáramlatokat, a lunáris és szoláris elmét, a relativizmust és fundamentalizmust, az anabolizmust és katabolizmust, valamint az elmét és a testet irányítják. Azt a helyet, ahol az ídá és a pingalá összetalálkozik a szusumnával, mukti-trivénínek is nevezik, ami „felszabadító hármas összefolyást” jelent. Azért viseli ezt a nevet, mert ha az ágjá csakrába helyezzük a pránát, az ídá és a pingalá egyaránt felfüggesztődik, és elérjük a misztikus állapotot.

A hinduk a Gangesz, Jamuná és a Szaraszvatí összefolyására használják a mukti-trivéní kifejezést, amely Prajágban (ma Allahabad) terül el. A Szaraszvatí egykoron India leghatalmasabb folyója volt, de a földkéreg mozgásai miatt felszáradt. A Hinduk hiedelmei szerint, ha valaki megfürdik a három folyó találkozásánál, akkor megszabadul száz előző életének rossz karmájától. A jógik is nagy fontosságot tulajdonítnak a mukti-trivénínek, de nem a külvilágban helyezik el. Helyette a három folyó (nádí), az ídá, pingalá és a szusumná találkozási pontjának tekintik.

A harmadik szem-csakra, ahol a három nádí találkozik, az ídá és a pingalá végpontja. Az, aki eléri ezt a pontot, túllép e két nádín. Az ídá és a pingalá funkciója lényeges, de megakadályozzák a misztikus állapot elérését azáltal, hogy az elme két szélsősége felé terelnek. A szoláris elme abban hisz, hogy csak egy igazság létezik, és nem képes felismerni a számtalan másik igazságot. Ez az elme a fundamentalizmus irányába hajlamos fejlődni. A lunáris elme azonban másfelől, a relativizmus csapdájába esik, ami azt jelenti, hogy felismeri a sok igazságot, de nem látja az egy igazságot.

Ha mindkét nádí felfüggesztődik, a felfüggesztésük idejéig képesek vagyunk látni a valóságot úgy, ahogy van, a kategorizáló vagy különbséget kereső elme használata nélkül. Eközben túl vagyunk az időn és a halálon, ahogy azt a Hatha-jóga Pradípiká (4.17) alátámasztja."