Óm Namó Bhagavaté Vászudévája
Óm - univerzális hangrezgés; Namó - hódolatomat ajánlom; Bhagavaté - a Legfelsőbb Személynek; Vászudévája - az Úr Visnunak
Fordítás: "Felajánlom hódolatomat az Úr Visnunak (Vászudévának)"
Néhány nappal ezelőtt beszéltünk a szaguna (tulajdonságokkal rendelkező) és nirguna (tulajdonságok nélküli) Brahmanról. A vaisnava védánta, vagy bhágavata filozófiában elterjedt az a tanítás, melyben az istenség megnyilvánulásait három kategóriára osztják: Brahman, Paramátmá és Bhagaván. Léteznek olyan analógiák is, amelyekben a Brahman ragyogást a Nap sugaraihoz, a Paramátmát (Felsőlelket) a Nap bolygó felszínéhez, Bhagavánt, vagyis a Legfelsőbb Személyt pedig a Napban lakozó és azt irányító Istenséghez hasonlítják. Jelen mantránk megértéséhez maradjunk egyelőre a Paramátmá-aspektusnál.
A Paramátmá Isten mindenütt jelenlévő aspektusa. Az élőlény szívében egyaránt ott alkozik az egyéni lélek (dzsívátmá), valamint a Felsőlélek (Paramátmá) is. A Katha-upanisad (1.2.20.) két madárhoz hasonlítja az egyéni és a Felsőlelket. A két madár a test fájának ágán, a szívben lakozik, s míg az egyéni lélek élvezni próbálja a fa hol keserű, hol édes gyümölcseit, addig a Felsőlélek csak tanúja tetteinek, jóváhagyólag beleegyezik társa vágyaiba. Az egyéni lelket teljességgel behatárolja a teste, kötődik a fa gyümölcseihez, míg a Felsőlelket nem korlátozza az anyagi test. A Felsőlélek minden élőlény vágyairól egyszerre tudatos, és mivel nem csak az élőlények szívében, hanem az atomokban és az atomok közötti térben is jelen van, ő Isten irányító aspektusa, aki a feltételekhez kötött lelkek vágyai, valamint a karma törvénye alapján irányítja ezt a világot, minden egyes fűszálának rezdüléséig bezárólag.
A Paramatmá az, aki meghallgatja a hívő emberek imáit, illetve érzékeli az Istenben nem hívő emberek vágyait, és ha a karmájuk szerint megérdemlik, akkor beteljesíti őket. Ő mozgatja az anyagi testünket, a gunákat és az időt, egyszóval a teremtés, fenntartás és pusztítás minden mozzanata a Paramátmá fennhatósága alatt történik. Az Úr Visnu számtalan névvel rendelkezik, melyek közül a Vászudéva nevet Visnura és Krisnára is használják. Egyes hindu iskolák szerint Krisna Visnu inkarnációja volt, más iskolák szerint Krisna az eredeti Bhagaván, és az összes Visnu-forma, valamint a félistenek is az Ő kiáradásai. Minden esetre, amikor Krisna megjelent a földön, Vaszudéva és Dévakí fiaként született meg, innen a Vászudéva ("Vaszudéva fia") elnevezés. A név nem csak a puránákban, de már az upanisadokban is megjelenik.
A Paramátmát általában kékes színű testtel és négy karral ábrázolják, melyben négy jelvényt vagy fegyvert tart: Sankha (kagylókürt), Gada (buzogány), Csakra (a Szudarsana kerék) és Padma (lótuszvirág). A buzogány és a csakra a rend fenntartását, a gonoszok megbüntetését és Visnu mindenki felett álló hatalmát szimbolizálja, a kagylókürt és a lótusz az áldásait, melyekben a jámbor híveket részesíti.
A kagylókürt a csatába hívó eszköz, amely az ember belső küzdelmének megvívását hivatott ösztönözni. A buzogány figyelmeztetés az ember számára, hogy észrevegye, meglássa, megtapasztalja a világegyetem és a természet törvényeiben uralkodó szabályszerűségeket. A csakra a pusztítás éles fegyvere, és a fejlődésben rejlő bukás lehetőségét, következményeit, valamint a világegyetemben uralkodó törvény erejét jelképezi. A lótuszvirág a legmagasabb belső valóságot szimbolizálja, melyet elérve megközelíthetjük eredeti állapotunkat.
A Vászudéva név további jelentései: Az, aki minden élőlényben ott lakozik, és akiben minden élőlény lakozik, az aki a csitta (tudat) ura, és aki az Úr Visnu négyes kiterjedései (Vászudéva, Szankarsana, pradjumna és Aniruddha) a legelső.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése