"Azon kívül, hogy közvetlenül meditálunk az anáhatán a Jam mantra segítségével, az anáhata aktiválásának legfontosabb technikája a bhásztriká pránájáma. A belégzéssel és a bordakosár kiterjesztésével növeljük a saját magunk számára fenntartott teret. Ez a képesség közvetlen kapcsolatban van az önértékeléssel és önszeretettel. Ha a mellkas összeesett, vagy merev, azt gyakran a szív védelmezésével hozzák összefüggésbe, de arra is utalhat, hogy megtagadjuk magunktól azt a plusz teret, amit a teljes belégzés lehetővé tenne. A bhásztriká egy dinamikus légzéstechnika, mely magába foglalja a mellkas fújtatását, vagyis gyors felfújását és leeresztését. Ez az energiablokkok, különösen az anáhatát blokkoló visnu-granthi áttörésének elsődleges módszere. A bhásztriká a létező legerőteljesebb légzéstechnika, és csak akkor szabad gyakorolni, ha a pránájáma egyéb alapgyakorlatait már elsajátítottuk, vagyis először az alsó három csakrát kell megnyitni. Részletesen leírtam a bhásztrikát a „Pránájáma: a jóga légzése” című könyvemben, beleértve azt, hogy milyen hibákat lehet véteni, ha helytelenül vagy túl intenzíven gyakoroljuk, vagy ha nem vagyunk megfelelőképpen felkészülve (263. old.)
Az
ászanák
közül a hátrahajlító pózok segítik az anáhata
megnyitását, de a pózok csak kiegészítő szereppel bírnak ebben
a folyamatban. Az a megkönnyebbülés, amit az évek óta
gyűjtögetett érzelmi blokkok ledobásakor érzünk hátrahajlítás
közben, nem azonos a szívcsakra megnyitásával. A szívcsakra
megnyitása azt jelenti, hogy képesek vagyunk másokat szeretni
anélkül, hogy valamit elvárnánk viszonzásul. A szankalpa
folyamata, melyet a 3. fejezetben részleteztem, szintén fontos
összefüggésben van az anáhata
csakrával.
Most
pedig elérkeztünk az anáhata
misztikus tulajdonságaihoz. Az anáhata
azt jelenti, hogy „töretlen”. Ennek az az oka, hogy az Óm
mantra az anáhatában
hallható. Ez az elsődleges hang, a hang, amely életre hívta azt a
rezgésmintát, melyet ma ősrobbanásnak nevezünk, és melyből az
univerzum keletkezett. Jegyezzük meg, hogy az Óm mantra maga az
üresség egyik formájából nyilvánult meg. Egy hang általában
két tárgy egymásnak ütődése által keletkezik. Amikor azonban
az Óm megnyilvánult, nem volt semmi, ami egymásnak ütődhetett
volna, így töretlennek nevezik.
Az
okot, ami miatt hallhatjuk az Óm-ot a szívcsakrában, a Cshándógja
Upanisad
magyarázza el: „Az emberi szívben van egy háromszögletű
szentély, azon belül pedig egy hüvelyk méretű lángocska. E
lángban pedig csodálatos módon benne van az egész hatalmas
univerzum, minden világával, óceánjával, folyójával és
hegyeivel.” (8.1)
Ez
a kis láng a tiszta tudat, az Önvaló. Az önvalón belül létrejön
az Óm hang, és e hangon belül található az egész univerzum."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése