A
vírászana sokkal jobb, mint a széken ülés, még abban az
esetben is, ha magas alápolcolást kell használnunk. A talpaink
fölfelé fordulnak és így természetesen felfelé folyik a prána,
míg a széken ülés közben a gravitáció mindig lefelé húzza a
pránát.
A
vírászanában ügyeljünk arra, hogy a combjaink
párhuzamosak legyenek, és ne forduljanak ki. A lábfejeknek
párhuzamosan hátrafelé kell mutatniuk, és nem oldalra, ahogy a
gyerekek szoktak ülni néha, mivel ez a térdek tönkretételének
biztos módja. A talpainknak és a sarkunknak pontosan fölfelé kell
mutatniuk, a lábujjainknak pedig hátrafelé. Tartsuk a lábainkat
szélesebben, mint a csípőt, és helyezzük közéjük egy
összehajtogatott takarót. Így, fokozatosan csökkentve a takaró
magasságát, egy idő múlva a lábaink között fogunk ülni.
Tartsuk fenn a medence előrebillentett helyzetét, amennyire
lehetséges. Ebben a pózban ez nehezebb, mint a többi meditációs
pózban. E gyenge pont miatt könnyen megeshet, hogy görnyedni
kezdünk a vírászanában, és ezért is érdemes áttérni a
többi pózra. Csak a padmászanában leszünk képesek
erőfeszítés nélkül ülni három órán keresztül, miközben a
gerincünk a támadni készülő kobrához hasonló helyzetben van.
A
vírászana gyakorlása önmagában nem mindig elég ahhoz,
hogy elkezdjük gyakorolni a szvasztikászanát vagy a további
keresztezett lábú pózokat. Sok embernél a széken ülés miatt
beszűkül a csípő mozgástartománya, és így nem tudja megfelelő
mértékben kifordítani a combokat. Ezen pedig a vírászana
nem segít, mivel ott egy enyhe befelé fordítás történik.
Az
ilyen esetekben a gyakorló térde nem fog leérni a földre már a
szvasztikászanában sem, ahol ez követelmény lenne, a
padmászana pedig egyenesen lehetetlenné válik. Ha a térdek
a levegőben vannak, akkor a medence hátrabillen, és a törzs ismét
görnyedtté válik. Az ilyen problémák áthidalása érdekében az
alábbi két pózt érdemes gyakorolni:
Baddhakónászana
A
baddhakónászana különböző változataiban (egyenes
törzzsel, előrehajolva, hanyatt fekve stb.) egyaránt arra kell
törekedni, hogy a térdek leérjenek a talajara, méghozzá
erőfeszítés nélkül.
Bhadrászana
A
bhadrászanában (lásd a képen) a térdek nincsenek olyan távol egymástól,
mint a baddhakónászanában,
de mégis oldalra visszük ki a combokat, a lábszárakat viszont
egymás előtt helyezzük el a talajon. Az egyik láb sarka érinti a
gátat, a másik lábszár pedig előtte fekszik a talajon, szinte
párhuzamosan vele. A cél itt is az, hogy a két ülőcsont,
valamint a két térd külső része a talajhoz érjen. A felsőtest
szintén lehet függőleges, de előrehajlítva, illetve a bal, vagy
a jobb combra ráfektetve is tarthatjuk, hogy több irányból tudjuk
nyújtani a csípő körüli izmokat. Gregor Maehle
ardha-sziddhászanának nevezi ugyanezt a pózt. E két ászana
megfelelő elsajátítása után hozzákezdhetünk a szvasztikászana
gyakorlásához. Egyes források a baddhakónászanát nevezik
bhadrászanának, a bhadrászanát pedig
szukhászanának. A szukhászana azonban inkább
hasonlít a töröküléshez, vagyis a térdek nincsenek a talajon, a
lábszárak keresztezve vannak, és a lábfejek az ellentétes oldali
lábszár alatt vannak. Ez a póz nem segíti elő a meditációs
pózok elsajátítását.
Egészségügyi
hatások
Javítja
a visszerek állapotát és megszünteti a láb izmainak fájdalmait
Javítja
a koncentrációt és nyugtatja az elmét
Szélesíti
a mellkast és a kulcscsontokat
Csökkenti
a stresszt, szorongást és a mentális kimerültséget
Javítja
a tartást, nyújtja a gerincoszlopot
Erősíti
a hát tartóizmait
Nyitja
a csípőt, nyújtja a térdeket és a bokákat
Ellenjavallatok:
A póznak tulajdonképpen nincsenek elenjavallatai. Ha fájdalmat
érzünk a csípőben, térdben, bokában vagy a derekunkban a póz
gyakorlása közben, akkor emeljük meg az ülőcsontokat egy
pókróccal, vagy gyakoroljuk a rávezető változatokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése