A szív tisztítása

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A Maitrí Upanisadban még több misztikus tudást találunk a szívvel kapcsolatban. „Ahogyan a tűz kialszik, ha nem teszünk bele tüzelőt, ha az érzékszervek tüzelőjét visszatartjuk, az elme visszatér a szívbe.” (6.35). Az Upanisad itt felhívja a figyelmet a pratjáhárára (a külső stimulusoktól való elkülönülésre), mely a jóga ötödik tagja. Számunkra azonban az a fontosabb, hogy az Upanisad elmagyarázza: amikor távol tartjuk a külső stimulusokat, az elme visszatér a szívbe. Azért tér oda vissza, mert eredetileg is onnan lett kivetítve. Azt tapasztaljuk, hogy ha megkérdezzük a legősibb kultúrák képviselőit, hogy hol laknak a testükön belül, nem a homlokukra fognak mutatni, mint a modern nyugati emberek, hanem a szívükre. Patandzsalí, a Jóga-szútra szerzője azt mondja, hogy hridajé csitta szamvit - „A szívcsakrán meditálva megismerjük az elmét” (3.34). Ennek a jelentősége sokkal nagyobb lesz, ha megértjük, hogy a jóga maga az elme tudománya (és nem a testé, mint az ájurvéda). Patandzsalí az elme tudományának, a jógának a szülőatyja. (Voltak mások is előtte, de ők már feledésbe merültek). Itt azt magyarázza meg, hogy a szívcsakrán meditálva szerezte meg ezt a tudást.

Természetesen a szívcsakra lehet tiszta (még azt a kifejezést is ismerjük, hogy „tiszta szívű”), vagy lehet beszennyezve is az olyan alacsonyabb érzelmekkel, mint a mohóság, fösvénység, elvakultság, és versengés. Patandzsalí két nijamát (előírást) ajánl a szív tisztítására: a saucsát és a szantósát. A saucsát gyakran tisztaságnak fordítják, de nem csak azt jelenti, hogy minden nap megfürdünk. A fizikai tisztaság csak a külső réteg, a mentális és érzelmi tisztaság még fontosabb. Azáltal tudjuk megtisztítani a szívünket, hogy nem tartogatunk benne olyan mérgező gondolatokat és érzelmeket, mint a bosszú, sóvárgás, törtetés, mohóság, ellenszenv, gyűlölködés, függőség, féltékenység.

Sok ember helytelenül hiszi azt, hogy szolgai alárendeltséggel tartozunk ezen alantas érzelmeknek és gondolatoknak, és hogy ezek valamilyen módon természetesek. Az igazság azonban az, hogy mi hozzuk létre ezeket az érzelmeket, és sok időt és energiát fordítunk a létrehozásukra. Csak azért nem vagyunk tudatában e folyamatnak, mert nem tudatosan hozzuk éltre őket. Tudat alatt hozzuk létre őket azáltal, hogy folyamatosan ismételjük és megerősítjük a tudatalatti benyomásokat (szamszkárákat) és a feltételekhez kötöttséget (vászanát). A másik nijama, amit Patandzsalí ad a szív megtisztítására az alacsonyabb érzelmektől, a szantósa, vagyis az elégedettségből származó boldogság. A modern emberek szívét lassan felemészti az elégedetlenség. Minden pillanatban az eredménycentrikusságot sulykolják belénk. Manapság azok a hősök, akik ambiciózusak, és megvetik azokat, akik nem. Az elégedettség azt jelenti, hogy látjuk a tökéletességet, ami már létezik az életünkben és a világban. Azt jelenti, hogy hálát és elismerést érzünk mindazokért az ajándékokért, amiket minden nap kapunk."