A mantrázást nevezhetjük meditációnak is, mert a figyelmünket a létrehozott hangrezgésre próbáljuk fókuszálni. Bizonyos szempontból könnyebb és erőteljesebb, mint a néma, vizuális meditáció, mert nem kell megállítani a légzést és teljesen mozdulatlanná tenni az elmét. A mantra ereje vonzza a figyelmünket, és dolgozik a tudatunkon. Ugyanakkor a Kali-júgában (a jelenlegi védikus világkorszakban) az elme annyira csapongó és nehezen kontrollálható, hogy csak nagyon kevesen képesek a néma, vizuális meditáció hatékony gyakorlására. Tehát az énekléssel lefoglaljuk az érzékszerveinket és az elménket, és így kellemes meditációs élményben lehet részünk, amellett, hogy a mantrák megváltoztathatják az életünket, ha rendszeresen énekeljük őket. A mantra tehát mindenkié, nincs semmilyen előfeltétele annak, hogy részt vegyen valaki a meditáción, vagy megkapja a hasznát. Most pedig lássuk a múltkori alkalom első mantráját:
Hari Óm Tat Szat
Hari - Ó, Úr Hari; Óm - univerzális hangrezgés; Tat - Az; Szat - az örök, Abszolút Igazság
"Óm, Úr Hari, Te vagy az Abszolút Igzaság!"
A Hari szó az istenség személyes aspektusát jelzi. A "har" tő azt jelenti, hogy elvenni, ellopni. Hari elveszi az aggodalmainkat, a negatív karmánkat, a kötöttségeinket, és mindent, ami akadályozza a spirituális fejlődésünket. A Hari nevet az Úr Visnura használják, míg a Hara szó Sivát jelzi, a Hará pedig az Istennőt, Laksmí vagy Párvatí formájában.
Az Óm Tat Szat mantra magyarázatát maga Srí Krisna mondja el a Bhagavad-gítá 17.23-28. verseiben:
"Óm tat szat: e három szó a teremtés kezdete óta a Legfelsőbb Abszolút Igazságra utal. E három szót, amely jelképesen az Abszolút Igazságot képviseli, a bráhmanák (áldozópapok) a Védák himnuszait zengve és a Legfelsőbb elégedettsége érdekében végzett áldozatok során ejtik ki.
Ezért a transzcendentalisták, akik az írások szabályai szerint mutatnak be áldozatokat, adományoznak és vezekelnek, a Legfelsőbb elérése érdekében először mindig az Óm szót ejtik ki.
A különféle áldozatokat, vezeklést és adományozást a gyümölcsöző eredményre való vágy nélkül, a „tat” szóval kell végrehajtani. E transzcendentális tettek célja az, hogy az ember megszabaduljon az anyagi kötelékektől.
Az odaadó áldozat célja az Abszolút Igazság, amelyet a „szat” szó jelöl. Ó, Prithá fia, az ilyen áldozat bemutatóját és a Legfelsőbb Személy örömére végzett, az abszolút természetnek megfelelő áldozatot, lemondást és adományozást szintén „szat”-nak nevezik.
Ó, Prithá fia! Mindaz, amit áldozatként, adományozásként és vezeklésként a Legfelsőbben való hit nélkül hajtanak végre, ideiglenes. Az ilyen tettet „aszat”-nak nevezik, és semmi áldással nem jár sem ebben, sem a következő életben."
A mantrák éneklése is egyfajta áldozati rítus, dzsapa-jagjának is nevezik, és ez a Kali korzsak dominűns áldozati formája. Tehát a mantrák éneklése során is az Abszolút Igazságon kell meditálni, a Tat szót használva önzetlenül fel kell ajánlani neki az áldozat eredményét, és a Szat szó segítségével kell emlékeznünk az Örök abszolútra, hogy a tetteink eredménye is örökké, azaz lelkivé váljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése