A Halál

Szeretet - Idő - Halál. Elérkeztünk a hármas princípium utolsó témájához. Senki sem szeretne meghalni, mindenki igyekszik megnyújtani az életét, amennyire lehet, vagy legalábbis elodázni a halála pillanatát, amit persze nem is tudunk, hogy mikor következik be. Ezért mondta Buddha, hogy azt hiszed, hogy van időd, de valójában nem tudod, hogy mennyi van. Csak a spiritualisták és a jógik viszonylag szűk rétege nem fél a haláltól, sőt, tudatosan készül rá- Nem mondanám, hogy kifejezetten várja, mert a felkészüléshez is idő kell. 

A jógát sokan a halhatatlanság tudományaként aposztrofálják, amibe valamilyen szinten beletartozik az egészség és a fiatalosság megőrzése, valamint a fizikai test élethosszának megnyújtása, de ez nem egy öncélú dolog, nem azért tesszük ezt, mert félünk a haláltól, vagy minél több élvezetet akarunk meríteni a testünkből. Akárhogy is sáfárkodik az ember az egészségével, az élet második fele már egyre kevésbé szól a kényelemről és az élvezetekről. A test képessége, hogy élvezze az érzékszervi ingereket, fokozatosan csökken. Ez egy természetes folyamat, és pontosan azt a célt szolgálja, hogy az anyagi ragaszkodások helyett inkább a spiritualitásra koncentráljunk életünk alkonyán. 

A jógi tehát valódi értelemben úgy törekszik a halhatatlanság elérésére, hogy igyekszik megismerni és megvalósítani önnön örök spirituális azonosságát, mely számára nem létezik a halál. Ha a testtel azonosítjuk magunkat, az mindenképpen meg fog halni. De ha megtapasztaljuk azonosságunkat a lélekkel, az örök önvalóval, akkor örökké fogunk élni, mivel a lélek elpusztíthatatlan. 

Az emberek azért félnek a haláltól, mert nem tudják, mi van utána, sőt, sokan azt gondolják, hogy semmi nincs, mert a testtel azonosítják magukat, így annak elpusztulása maga a vég számukra. Vannak olyanok is, akik hisznek a halál utáni lét valamilyen formájában, de ők a bűneik következményeitől tartanak, amelyek haláluk után utolérik őket. Ez valóban igaz is, a karma törvénye életeken keresztül is átível, de mindez nem olyan módon történik, mint ahogy a kereszténységben elképzelik: a jók elérik az örök boldogságot a mennyben, míg a bűnösök örök kárhozatra jutnak. 

Nos valóban, az elkövetett tettek visszahatásait nem olyan könnyű semlegesíteni, de azzal vigasztalódhatunk, hogy a büntetés is véges és átmeneti, vagyis ha le is kell mennünk a pokol vagy az alsóbb létformák mélyére, és szenvednünk kell azért a szenvedésért cserébe, amit másoknak okoztunk, ennek is egyszer vége szakad, és újra lehetőséget kapunk a fejlődésre. Az örök boldogságot is elérhetjük, de ezt a védánta és a jóga-filozófia a móksa vagy kaivalja, azaz felszabadult állapotként írja le. Amikor a jógi eléri a felszabadulást, akkor visszatér eredeti spirituális önvalójába, és ki-ki hite szerint Isten társaságában tölti az örökkévalóságot, vagy eggyé válik Isten testével vagy a Brahman ragyogással. 

Bár anyagi szinten jó biznisznek tűnhet az élet meghosszabbítását ígérgetni, és sokan fizetnének komolyabb pénzeket is azért, hogy kigyógyuljanak egy halálos betegségből, vagy egy kicsit meghosszabbítsák a fizikai testük létét, a valódi örök lét a spirituális szint elérésével válik lehetővé, és persze ezt sem adják ingyen. De aki hosszú időn keresztül, megszakítás nélkül és odaadással gyakorolja a jógát, az minden bizonnyal hamar eléri ezt a legmagasabb szintet.