Nem menekülhetsz el önmagad elől

Az emberi életnek az önmegismerésről kellene szólnia. Sokunknál viszont a dolog pontosan fordítva történik, egész életünkben önmagunk elől menekülünk. Az élet számtalan példán és eseten keresztül tanít bennünket, feltéve, ha nyitottak vagyunk arra, hogy megértsük önmagiunkat, tanuljunk és fejlődjünk. Máskülönbern minden egyes szembesítést valamiféle támadásként fogunk megélni, és vádekezünk, menekülünk. Sok esetben az önmagunkról kialakított hamis képbe menekülünk, vagy az önmagunkkal szemben támasztott hamis elvárásokba. Van, amikor mi támasztjuk őket, és van, amikor a környezetünk. 

Amikor az élet szembesít bennünket egy problémával, akkor érdemes egyből elkezdeni azon gondolkodni, hogy milyen belső konfliktusra, egyensúlyzavarra világít rá ez az élethelyzet. Mit tudunk változtatni, fejleszteni önmagunkon, még ha esetleg nehézségek árán is. Amikor a velünk történt eseméynekért a külvilágot okoljuk, és másokat hibáztatunk, miközben önmagunkat ártatlan áldozatnak tekintjük, igazából nem haladunk előre. Soke setben a konfliktusok vagy kellemetlen helyzetek megoldását abban látjuk, hogy megváltoztatjuk a külső körülményeinket. Munkahelyet váltunk, partnerkapcsolatot váltunk, esetleg elköltözünk egy másik országba. 

Szó se róla, van, amikor az ilyen változások valóban megoldást adnak, jó eséllyel ezért, mert a külső változásat belső mérlegelés és érési folyamat is kísérte. Mert ha nem, akkor nagyon könnyen visszaköszönhet ugyanaz a probléma a következő helyzetben is. Ha úgy éljük meg, hogy sohasem volt még egy jó főnökünk vagy munkatársunk a munkahelyen, akkor esélyes, hogy velünk van a probléma. Ha a pertnereink sorozatosan ugyanolyan konfliktushelyzet elé állítnak, akkor elképzelhető, hogy a belső problémánkat tovább vittük magunkkal a következő kapcsolatba. 

Az elménk raktározza a karmát és a feltételekhez kötöttségünket, és azt magunkkal visszük egyik élethelyzetből a másika, egyik testből a másikba. Hacsak nem sikerül letudni azt a karmát és letenni az adott karmikus csomagot. Ez azonban csak tudatosítással fog megtörténni, magától nem nagyon. Az elménk elől nem menekülhetünk el, és mindaddig, amíg azonosítjuk magunkat a benne rejlő kondicionáltsággal, a karma a nykunkban loholva kísér bennünket tovább. A karma, a kondicionáltság kitisztítása és az elmével való azonosítás felszámolása már valóban eredményezhetnek egy magasabb spirituális tisztaságot, amikor végre nem önmagunk hamis azonosságai elől menekülünk, hanem megismerjük tényleges önvalónkat vagy legalább annak halvány ragyogását, és fokozatosan megtanuljuk különválasztani a hamisat és átmenetit a valóstól és öröktől.