Miért higgy önmagadban?

Sok mindenkivel találkozom a környezetemben, akinek az önbecsülése nincs a helyén, vagyis nem bízik önmagában, túlzottan kishitű, nem hisz önnön képességeiben, tehetségében. Természetesen olyanok is akadnak szép számmal, akiknek az egója jóval meghaladja a tényleges kvalitásaikat, vagyis ők ellenkezőleg, túlzottan sokat gondolnak magukról, amit a környezetük nem igazol vissza. Ez egy másik probléma, de most nem erről fogunk beszélni. 

Előre kell bocsátani, hogy számos ezoterikus New Age-guru eltúlozza, mondhatni abszolútizálja az önmagunkba vetett hit jelentőségét, mintha egyenesen istenek lennénk, feltéve ha ezt sikerül elhinnünk magunkról, pedig nem vagyunk azok és nem is leszünk, mindegy, hogy mit hiszünk magunkról. A józan realitás az, hogy esendő, halandó, tökéletlen emberek vagyunk, akiknek a karmáját néha meglehetősen nehézkesen lehet kibogozni. Tehát érdemes előre tisztázni, hogy az olyan kijelentések, hogy "Higgy önmagadban, és bármit elérhetsz", meglehetősen félrevezetőek, mert nem veszik figyelembe a karma törvényét, illetve azt, hogy az egyéni lelkek alá vannak rendelve a karma törvényének, csupán Isten áll fölötte. 

Viszont mégis jelentősége van annak, hogy mennyire hiszünk önmagunkban és a képességeinkben, hiszen ezzel maximizálni tudjuk a teljesítményünket, és túl tudunk lépni az önkorlátozó hiedelmeinken, melyek nem engedik, hogy kihasználjuk azt a potenciált, amit a karmánk szerint elérhetnénk egy adott élethelyzetben. A karmának három fázisa van: a prarábdha karma a már megérett visszahatásokat jelenti, melyek megnyilvánulásában szintén van némi szerepe az önmagunkba vetett hitünknek és a tudatosságunknak. Például, ha a karmánk szerint valamilyen pénzösszeghez jutunk, látszólag különsebb erőfeszítés nélkül, akkor nem mindegy, hogy ezt az anyagi lehetőséget mennyire hatékonyan és tudatosan használjuk ki. Ha a tudatosság és az érettség hiányzik, akkor az anyagi lehetőség rövid időn belül még lejjebb "zülleszt", mintha nem is jutottunk volna hirtelen sok pénzhez.

Minél éretlenebb a karmikus visszahatás, annál nagyobb mértékben tudunk beleszólni annak érési folyamatába, ha ezt tudatosan tesszük. Olyan ez, mint a kertészkedés. Amikor elültetünk egy magot, abból előbb-utóbb kinő valami, de ha locsoljuk, gondozzuk, nemesítjük, megvédjük a kártevőktől, akkor több és jobb lesz a termés, mintha csak hagynánk, hogy vadon növekedjen és teremjen. Az önmagunkba vetett hit tehát azt jelenti, hogy tudatos és előremutató döntéseket hozunk nap mint nap, ha kell kockáztatunk vagy merünk változtatni is, mág ha nem is látjuk, hogy ebből pontosan mi fog kisülni. A tudatos erőfeszítés növeli annak a karmikus energiának a mértékét, amivel valamilyen konkrét eredményt érhetünk el. Ahogy Pattabhi Jois mondta: "Practice, and all is coming!" Addig gyakoroljuk azt, amiben szeretnénk elérni egyfajta tökéletességet, míg az elegendő gyakorlás és erőfeszítés nem hozza meg a kívánt gyümölcsöt. A karma törvénye azt is lehetővé teszi, hogy életről életre fejlődjünk, és nem csak egy életen belül kell elérnünk a céljainkat. Van, amikor szükség is van arra, hogy több életen keresztül fejlődjünk valamiben. Az emberi élet legfontosabb küldetése az önmegvalósítás, és ennek folyamata is sok-sok életen keresztül elhúzódhat.