Mentális karma

Sok szó volt már a karmáról ebben a blogban, és beszéltünk arról is, hogy Patandzsalí szerint az ismétlődő szamszkárák újabb karmikus magokat hoznak létre, vagyis erősítik bennünk azt a vágyat, hogy végrehajtsunk valamilyen érzékszervi tevékenységet. Érdemes azonban megvitatni azt is: mi a különbség aközött, hogy valaki csak tervezi, azaz mentálisan követi el az adott tettet, beszél róla, vagy pedig valóban végre is hajtja. 

A puránák szerint, bár nem tudnék konkrét idézetet mondani, a Kali-júgában más elbírálás alá esik a mentális karma, vagyis azoknak a tetteknek a visszahatása, amelyeket az ember nem követ el, csupáncsak gondol rá, vagy az elméjében eltervezi. Ha az a tett, amin az illető meditál, negatív karmát eredményezne, akkor az nem fog hatni az illetőre, míg ha pozitív karmát eredményezne, annak már lesz visszahatása, még ha nem is annyira erőteljes, mint pl. a pozitív tett tényleges végrehajtása során. 

Adok erre egy-egy példát: Ha valaki mentálisan eltervezi valaki másnak a megölését, meditál rajta, vagy a halálát kívánja, az nem fog olyan karmikus visszahatást eredményezni, mintha meg is tette volna. Viszont ha valamilyen jámbor tettet követ el az elméjében, például mentálisan adományoz arra rászoruló és érdemes embereknek, mert konkrét anyagi lehetőségei nincsenek, annak kisebb mértékben ugyan, de lesz jámbor karmikus visszahatása. Ezért nagyon fontos, hogy mindenkinek jót kívánjunk, még ha esetleg nem is tudunk konkrét, fizikai módon segíteni neki. Ez bennünket is jámborabbá fog tenni.

A régmúlt korokban a mentális "bűncselekmények" karmikus súlya jóval erőteljesebb volt, viszont a jámbor tettek csak akkor eredményeztek kedvező karmát, ha valóban végrehajtották őket. Ebből arra következtethetünk, hogy a jelenlegi Kali-korszakban a mentális képességeink jóval fejletlenebbek, mint az előző korok gyakorlóié, ezért a meditációval is több lehet a nehézségünk. 

Mégis felmerülhet a kérdés, hogy milyen jelentősége van annak, ha valamire sokat gondolunk, esetleg szóban is megfogalmazzuk, és végrehajtjuk? Egy bizonyos dolgon való meditáció erősíti-e a tett elkövetésének szándékát, azaz nagyobb kísértést fogunk-e tapasztalni? Nyilvánvalóan, ha lassan is, de igen,. ugyanis a gondolatainkkal is szamszkárákat hozunk létre az elménkben, nem csak az érzékszervi tevékenységeinkkel. Ha kimondjuk, megfogalmazzuk a szándékunkat, az még konkrétabbá válik, és ha sokat beszélünk róla, akkor esélyes, hogy egyszer meg is tesszük. A konkrét karmikus visszahatás azonban csak az érzékszervi tevékenységet követően jön létre, ás tárolódik a karma tárházában. 

Ugyanezen az elven működik a meditáció is, bár azt nem jámbor, hanem annál magasabb, transzcendentális tevékenységnek minősíteném. A meditáció során a felszabaduláshoz vezető szamszkárákat ültetjük el az elménkben, és ezek sok ismétlés során hozzásegíthetnek a megvilágosodott elmeállapot eléréséhez, de ahhoz a múltbeli karmikus visszahatásokat is teljesen el kell égetni.