A túlzott önbizalommal, vagy mondhatjuk egóval rendelkező emberekből is van bőven, ráadásul vannak közöttük sikeresek is. Ha az indiai guruk, vagy istenemberek között körülnézünk, ott is több lesz a mérhetetlen egóval rendelkező szélhámos, mint a valóban alázatos, hiteles szent jógi. Tehát az egó, ha karizmával párosul meglehetősen eladható dologgá válik, főleg a mai felszínes világunkban, ahol az emberek gyakran nem látnak és nem is akarnak a külsőségek mögé nézni, nekik elég a pompa, a népszerűség, és hogy mindenki az ő bálványukkal foglalkozzon. Erre egy remek példa Bikram Choudhury, akinek most már több pert és több millió dolláros pénzbüntetést akasztottak a nyakába, de még mindig képtelen őszintén elismerni, hogy hol hibázott és miként élt vissza a hatalmával.
A túlzott önbizalommal rendelkező emberek egyik legnagyobb hibája, hogy elvágják magukat a környezetük visszacsatolásaitól. Még ha értesülnek is arról, hogy kinek mi a véleménye róluk, fittyet hánynak rá, azzal érvelve, hogy az illető csak irigységből és rosszindulatból fogalmazott meg egy negatív véleményt. Persze minden sikeres embernek vannak irigyei, de vannak jóakarói is, akik azt szeretnék, hogy az illető még sikeresebb legyen és tovább fejlődjön. A túlzott önbizalom azt súgja az embernek, hogy mindenkinél jobb, sőt, tökéletes, így már nincs hová fejlődnie. Amikor pedig hátradől és abbahagyja az önmaga javítására és fejlesztésére tett erőfeszítést, akkor a jellemhibái kezdenek egyre nagyobb méreteket ölteni. De mivel eddig is becsapta magát és hamis képet festett az elméjében önmagáról, ezeket a jellemhibákat is át fogja értelmezni, így egyre messzebb kerül attól az ideáltól, amit ő maga képzel saját magáról, vagy amilyennek mások hiszik, vagy szeretnék látni.
Senki sem tökéletes. Ennek felismerése és beismerése az első lépés a tökéletesedés felé vezető úton. Persze a tökéletességet nem érhetjük el annak abszolút értelmében, főleg nem anyagi értelemben, csak a spirituális felszabadulás, a megvilágosodás szintjén. De ez is inkább lelki tökéletesség lesz, és nem anyagi. De ugyanakkor tudjuk fejleszteni az anyagi tulajdonságainkat, csiszolni a hibáinkat olyan mértékben, hogy azok ne akadályozzák a fejlődésünket és a kötelességeink végzését.
A túlzott önbizalom hatására hajlamossá válunk arra, hogy felrúgjuk a kötelességeinket, és ledobjuk magunkról a kontrollt, az elszámoltathatóságot. Így kevésbé hasznos tagjai leszünk a társadalomnak, hiszen csak azokat akarjuk szeretni és magunk körül tartani, aki táplálják az általunk kialakított illuzórikus énképet, és tovább hízelegnek nekünk, fújják az egónkat. Nyilván valamilyen egyéni érdekből teszik ezt, vagy egyszerűen a félelem miatt nem hajlandók konfrontálódni, és tiszta vizet önteni a pohárba. A túlzott egó félelmet is ültet belénk, tudat alatt félünk, hogy valaki kipukkantja a hamis énképünk buborékát, és akkor nem marad semmink, mert már annyira eltávolodtunk a valóságtól. Éppen ezért a túlzott egóval rendelkező emberek mindenkit kontroll alatt és félelemben akarnak tartani, hogy megvédjék magukat az esetleges konfrontációtól. Az ilyen emberek hajlamosak kodependens kapcsolatokat kialakítani és érzelmileg zsarolni, bántalmazni, kihasználni másokat. Ebből a betegségből nagyon nehéz kigyógyulni, általában csak valamilyen komolyabb megrázkódtatás, traumatikus élmény tudja kirángatni az illetőt a hamis énképből, amibe beágyazta magát. Tehát ha úgy gondoljuk, hogy tökéletesek vagyunk, akkor itt az ideje elbeszélgetni azokkal, akikben megbízunk, és akiket a legjobb barátainknak tekintünk, hátha őszintén elmondják a véleményüket rólunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése