A
Kálacsakra
A
kálacsakra szanszkrit nyelven az „idő kerekét” jelenti,
és a hindu hagyományban elsősorban az időszámításra és a
különböző bolygórendszerekben érvényesülő idősíkokra
vonatkozik. A védikus időszámításról már írtunk korábban,
itt most rövid összefoglalásképpen érdemes annyit megjegyezni,
hogy a földi időszámítás a világító égitestek, elsősorban a
Nap és a Hold égen leírt pályájához kötődik. Egy napév a
félistenek egy napjával egyezik meg, vagyis amíg a Nap az északi
félteke fölött jár (a téli napfordulótól a nyáriig), az a
félistenek nappala, míg a másik félév a félistenek éjszakája.
Brahmá, a legfelsőbb félisten nappala és éjszakája még ennél
is hosszabb, egészen pontosan 8 640 millió földi év hosszú.
Brahmá 100 évig él, és minden éve 360 ilyen napból áll. Ez az
univerzum létezésének időtartama. És mindez csupán egy
lélegzetvételnyi időtartam Mahávisnu számára, akinek a
lélegzetvételéből kilégzéskor megnyilvánulnak az univerzumok,
belégzéskor pedig visszaáramlanak a pórusaiba. A kálacsakra,
vagyis az idő körforgása a hindu hagyományban szoros kapcsolatban
van a szudarsana csakra forgásával. Ugyanez a fogalom
azonban a buddhista tradícióban is megjelenik.
A
kálacsakra-tantra
A
kálacsakra,
azaz „az idő kereke” elnevezésű belső-ázsiai gondolkodási
rendszer a buddhista
tantra
körébe tartozó elméleti-gyakorlati tanítások foglalata.
Nevezhetnénk „időizmus”-nak is, de idegen nevével - kálacsakra
- szélesebb körben ismert. Mivel az elmúlt évtizedek során
számos alkalommal rendeztek kálacsakra-beavatásokat
mind keleten, mind nyugaton, egyre növekedett az érdeklődés e
rendszer iránt.
A buddhista gondolkodásban, ezen belül is a buddhista tantrában a leggyakrabban elfogadott felosztás - melyet a tibeti enciklopédista, Butön (1290-1364) is ajánlott, és általánossá tett - a négyes felosztás. Eszerint a tantra négy osztályra bontható: kríja-, csárja-, jóga- és anuttara-jóga-tantra. A legnemesebb a negyedik osztály, s ide sorolták be a kálacsakra-tantrát is. A tibeti gondolkodók úgy tartják, hogy az első három tantra köre csak hozzávetőleges megközelítést enged a ’módszer és a tudás/bölcsesség’ egyesítésében. Csak az anuttara-tantra köre, a tantrák legmagasabb osztálya az, amely e kettő elválaszthatatlanságát hivatott megmutatni.
A rendszer művelői szerint e tantra sokkal jobban egyénre szabott, a gyakorló lelki alkatának és karmikus irányultságának is megfelelő. Ennélfogva az eredmény is gyümölcsözőbb. Emellett a rendszer művelése nem ajánlott minden gyakorló számára, hiszen nem rendelkezik mindenki azokkal a teljes testi, lelki, elmebeli és karmikus kívánalmakkal, amelyek e legmagasabb tantra-kör gyakorlásához szükségesek. A gyakorláshoz tehát ki kell művelnünk tudatunkat és testünket-lelkünket. De a cél eléréséhez ez is kevés, hiszen, mint minden „titkos”, vagy annak vélt-tartott gondolkodási rendszer, a kálacsakra is tanító-függő. Ösvényére csak akkor léphetünk, ha tanítónk ezt tanácsolja, ha minden tekintetben érettek vagyunk arra, hogy ezen az úton járjunk.
A buddhista gondolkodásban, ezen belül is a buddhista tantrában a leggyakrabban elfogadott felosztás - melyet a tibeti enciklopédista, Butön (1290-1364) is ajánlott, és általánossá tett - a négyes felosztás. Eszerint a tantra négy osztályra bontható: kríja-, csárja-, jóga- és anuttara-jóga-tantra. A legnemesebb a negyedik osztály, s ide sorolták be a kálacsakra-tantrát is. A tibeti gondolkodók úgy tartják, hogy az első három tantra köre csak hozzávetőleges megközelítést enged a ’módszer és a tudás/bölcsesség’ egyesítésében. Csak az anuttara-tantra köre, a tantrák legmagasabb osztálya az, amely e kettő elválaszthatatlanságát hivatott megmutatni.
A rendszer művelői szerint e tantra sokkal jobban egyénre szabott, a gyakorló lelki alkatának és karmikus irányultságának is megfelelő. Ennélfogva az eredmény is gyümölcsözőbb. Emellett a rendszer művelése nem ajánlott minden gyakorló számára, hiszen nem rendelkezik mindenki azokkal a teljes testi, lelki, elmebeli és karmikus kívánalmakkal, amelyek e legmagasabb tantra-kör gyakorlásához szükségesek. A gyakorláshoz tehát ki kell művelnünk tudatunkat és testünket-lelkünket. De a cél eléréséhez ez is kevés, hiszen, mint minden „titkos”, vagy annak vélt-tartott gondolkodási rendszer, a kálacsakra is tanító-függő. Ösvényére csak akkor léphetünk, ha tanítónk ezt tanácsolja, ha minden tekintetben érettek vagyunk arra, hogy ezen az úton járjunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése