Isten kegyelme

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A gyakorlás intenzitása

A gyakorlásunk intenzitását sokszor az határozza meg, hogy mi motivál bennünket. Egyes embereket az motivál, ami elől el akarnak menekülni. E motiváció egyik remek példája Milarepa, a tibeti jógi. Az anyja utasításának engedelmeskedve, hogy pusztítsa el az ellenségeit, harmincöt embert ölt meg a fekete mágia segítségével. Miután ezt megtette, felsejlettek előtte a tettei karmikus következményei. A karmikus visszahatásoktól való félelem olyan motivációt adott neki, hogy majdnem szakadatlanul gyakorolt évtizedeken keresztül. Nem csak a felszabadulást érte el egy életen belül, hanem az országa egyik legbefolyásosabb spirituális tanítója lett, és még ma is világítótoronyként ragyog szelleme.

A motiváció másik oldala az a vágy, hogy elérjük, amit szeretnénk. Jágjavalka Risi azt mondja a Brihad-áranjaka Upanisadban, hogy a határtalan tudat megvalósításának eksztázisa egymilliárdszor nagyobb, mint a hatalom, szex és pénz kombinációjából eredő maximális öröm kombinációja által elérhető eksztázis. Ácsárja Gaudapáda azt mondja, hogy a határtalan tudat elérésének eksztázisa túl van a szavakkal kifejezhetőn. A jóginak azzal kell motiválnia magát, hogy ezekre a szintekre törekszik. Ha nem tudjuk, hogy hová tartunk, akkor valahol máshol fogunk kikötni. Ideális esetben egyidejűleg motiváljuk magunkat a spirituális gyakorlat pozitív eredményeinek lehetőségével és a negatív eredmények megfontolásával, melyeket elkerülhetünk általa. Így elérhetjük a gyakorlás legnagyobb intenzitását ez gyorsan elvezet a sikerhez, ahogy Patandzsalí mondja (Jóga-szútra 1.21).

Isten kegyelme

A spirituális felszabadulás elérésének legfontosabb tényezője Isten kegyelmének megnyilvánulása. Patandzsalí, a Jóga-szútra szerzője elmagyarázza: szamádhi sziddhi ísvara-pranidhánát, vagyis a szamádhi elérhető az isten iránti odaadás által (Jóga-szútra 1.45). Hogyan tudjuk vonzani Isten kegyét? Azáltal, ha intenzív szeretettel fordulunk felé. Az Úr Krisna azt mondja Ardzsunának, hogy semmi sem annyira ellenállhatatlan Isten számára, mint a hívei szeretete (Bhagavad-gítá 12.20). Isten nem tud mást tenni, mint a kegyében részesíti a hívét, aki önzetlenül szereti. De ehhez az szükséges, hogy anélkül szeressük Istent, hogy bármit kérnénk cserébe – hogy azért szeressük istent, ami, és nem azért, mert képes teljesíteni a vágyunkat a spirituális felszabadulás vagy akár anyagi tárgyak elérésére. Amikor szerelmesek vagyunk, nem akarjuk azt azzal elrontani, hogy állandóan szívességet kérünk a szerelmünktől. Máskülönben a partnerünk azt gondolhatná, hogy nem ő érdekel, hanem a képessége, hogy szívességet tegyen nekünk.

Hogyan szerethetjük önzetlenül Istent úgy, hogy nem kérünk többet semmit? Ez akkor lehetséges, ha már legalább egy pillanatra megtapasztalhattuk Isten jelenlétét, miután megtapasztalták az isteni megnyilvánulás valamilyen formáját. Miután megláttuk, hogy Isten a határtalan szépség, korlátlan szeretet, kreativitás és szabadság. Igazából nehéz lenne mást érezni, mint tiszta, önzetlen szeretetet Isten iránt. A szöveg harmadik részében, ami most kezdődik, azt fogjuk megtárgyalni, hogyan érhetjük el Isten közvetlen megpillantását."