Emoji

A világunk sajnos felgyorsult. Lassan elfelejtjük, hogyan kell kézzel írni, jobbára csak a billentyűzetet vagy az érintőképernyőt püföljük, ha valakinek mondani akarunk valamit, nagy ritkán esetleg felhívjuk és elmondjuk szóban, vagy még ritkábban személyesen találkozunk vele. E kommunikációs formák mélysége erősen eltér. Az élő hang sokféle érzelmet elárul, a személyes jelenlét során pedig még több metakommunikációs eszköz, mimika, gesztusok, érintés, tekintet árulkodnak érzelmi állapotunkról, és mindez beépül a kommunikációba, valamint abba a lenyomatba, amit az elménk megőriz erről az élményről. 

Ahogy mondani szokták, az ember megbocsáthatja azt, amit mondtál neki, de sohasem fogja elfelejteni azt az érzést, amit keltettél benne. A képernyős kommunikációban az érzelmek kifejezése sokkal korlátozottabb, ezért a szavak, amiket írunk, sokkal könnyebben félreértelmezhetők, mindenféle dolgokat mögéjük gondolhat a másik fél. Talán ezért lettek olyan népszerűek az emojik, ezek a kis, érzelmi állapotokat és más tárgyakat, jelképeket stb. kifejező piktogramok, melyeket a kommunikációnkba illeszthetünk. Csakhogy sokkal könnyebb odabiggyeszteni egy síró szmájlit vagy egy szív-jelet a mondatunk végére, mint valóban átérezni ezeket az érzelmeket, kifejezni azokat és átadni a másik félnek. Az emojik korában sajnos lassan elfelejtünk érezni és mindent egy felszínes, pillanatnyi ingernek fogunk fel csupán.

Az érzelmek átélése pedig nem csak egy öncélú dolog, ami évezredeken át adott témát az íróknak, költőknek, drámaíróknak, zenészeknek és még festőknek is. Az érzelmek ugyanolyan táplálékként szolgálnak az elme számára, mint az étel a testünk számára és az érzékszervi impulzusok az érzékszerveink számára. Ha az átélt érzelmek nem megfelelőek, hiányosak, sivárak vagy egyoldalúak, az az elme egészségének és egyensúlyának felborulásához vezet: depresszió, kedélybetegség, letargia, magány, pesszimizmus, agresszió és még sorolhatnám azokat a destruktív programokat, amelyek az elménkben kialakulnak, ha hiányoznak a megfelelő pozitív érzelmi ingerek, a szeretet kifejeződésének számtalan módja. Az ember nem tud boldog életet élni, ha nem kapott elegendő szeretetet, és adni sem tud, mindig csak elvenni, kapni akar. természetesen a szeretet adását is meg kell tanulnunk, mert a fogyasztói társadalom a megszerzésre, kapásra, egyoldalú fogyasztásra nevel. Figyelmet, törődést, kiszolgálást, még szexet is mehet pénzért venni, de valódi szeretete nem igazán, mert az egy önként adott dolog, senkitől nem lehet kizsarolni. 

Érdemes tehát egy kicsit lelassulni néha és odafigyelni egymásra, átélni, kifejezni és megvitatni az érzelmeinket. Az érzelmeket ugyanúgy meg kell emészteni, mint a táplálékot, és ha ezt tudatosan tesszük, akkor táplálni fogják az elménket, és elősegítik a spirituális fejlődésünket, önmegismerésünket is.