Térjünk még vissza egy pillanatra a ksiptára és a múdhára: egyesek fordítva jellemzik e két állapot befolyásoltságát: a ksiptát a tamasz hatása alatt állónak tekintik, mert az ember képtelen bármire is fókuszálni vagy egyáltalán irányítani az elméjét, míg a múdhát megszállottságnak fordítják, amikor az ember mániákus megszállottjává válik egy gondolatnak, és képtelen szabadulni tőle. Ezt a radzsasz befolyásának tekintik.
Emellett a boldogságérzetünk is állandóbb és stabilabb, ha az elménket a szattva dominálja, mivel az örömérzet, elégedettség, kiegyensúlyozottság, optimizmus, pozitív szemléletmód, kitartás, állandóság, stabilitás mind-mind a szattva jellemzői. Fontos dolog az is, hogy az intelligenciánkat (a buddhit) is szattvikussá tegyük, mert csak ekkor fogunk annak a tudásnak a birtokában és tudatában cselekedni, ami valóban a végső javunkat szolgálja, és azáltal tudjuk elkerülni a jövőbeni szenvedést. A radzsaszikus és tamaszikus intelligencia hatására gyakran olyan döntéseket hozunk, melyekkel a jelenben igyekszünk enyhíteni vagy megszüntetni a szenvedést, vagy azonnali örömérzethez jutni, nem törődve döntéseink hosszú távú következményeivel.
Először foglalkozzunk az elme szattvikussá tételével. Ehhez az érzékszerveinket, illetve az azokat érő benyomásokat kell elsődlegesen szattvikussá tenni, valamint az életszemléletünkön, az értékrendünkön kell változtatni és meg kell tanulni kezelni az érzelmeinket, az elme változásait, melyek jelentős része a múltbeli szamszkárákból fakadnak, ezek pedig nem szükségszerűen voltak szattvikusak. A jóga első két fokozata, a jama és a nijama gyakorlása pontosan arra szolgál, hogy elsajátítsuk a szattvikus szokásokat és életmódot. A nijamák közül hármat emel ki Patandzsalí: a tapasz-t, ami magát a gyakorlást jelenti, de az életmódunk, életrendünk rendszerességére is vonatkozik; a szvádhjáját, vagyis a szentírások, a filozófia tanulmányozását, az önmegismerést; valamint az ísvara-pranidhánát, vagyis az Isten iránti odaadást. Az "Istennek tetsző" életmód követése pedig általában magában foglalja azokat a szabályokat és elveket, melyek segítségével szattvikussá tehetjük az életünket.
Az intellektus szattvikussá tételében pedig két tényező játszik nagyon fontos szerepet: az egyik a szentírások tanulmányozása, a filozófiai megértésünk mélyítése, a másik pedig maga a meditáció gyakorlása, az elménk és az érzékeink lefoglalása a meditáció transzcendens tárgyában. Persze ha azt mondanánk, hogy a meditáció gyakorlása önmagában elősegíti a meditációhoz való alkalmasság fejlődését, az a körkörös logika hibája lenne, ezért a többi itt felsorolt dolog gyakorlásával érdemes kezdeni.
Az ászana-gyakorlás, az evés, a munka, a szex és minden más érzékszervi tevékenység is szattvikussá tehető, nem csak az információt befogadó érzékszerveinket érő ingerek (illatok, ízek, látható és tapintható formák, hangok). Éppen ezért érdemes tanulmányozni a Bhagavad-gítát, mely ismerteti annak művészetét, hogyan tudjuk a hétköznapi életünkben is dominánssá tenni a szattva-gunát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése