Életcél - vagy karrier?

Amikor reggel bemegyünk a munkahelyünkre, érdemes feltenni magunknak azt a kérdést, hogy az, amit ott egész nap csinálni fogunk, valóban az életcélunk-e, vagy pedig inkább olyan tevékenység, amit nem szeretünk csinálni, de mondjuk jól megfizetik, vagy legalábbis meg tudunk élni belőle. A kérdés feltevése és őszinte megválaszolása forradalmi változásokat indíthat el egyes emberek - ha nem a legtöbbünk - életében. 

Nagyon sok olyan emberrel találkozom ugyanis, akinek a munkája nem okoz beteljesülést, hanem inkább az elégedetlenségét növeli, és annyira nyomasztja az az érzés, hogy olyan dolgot kell nap mint nap végeznie, amivel egyáltalán nem szeret foglalkozni, hogy igazából még akkor is boldogabb volna, ha fele annyi pénzt keresne, de olyan munkát végezne, amit valóban az életcéljának tud tekinteni. 

A bökkenő csupán ott van, hogy sok ember nem is tudja, hogy mi az életcélja, nem képes megtalálni azt. Minden, amit csinál, kezdve az egyetemválasztáson és folytatva a karrieren át, egészen addig, hogy mivel foglalkozik a szabadidejében, csupána alibinek tekinthető, mert nem hogy nem találta meg az életcélját, de nem is keresi. 

Ugyanakkor azok az emberek, akik valami kiemelkedőt hoznak létre az életükben, általában erős küldetéstudattal rendelkeznek, és úgy gondolják, hogy amit csinálnak, azzal hozzájárulnak az emberiség fejlődéséhez, boldogságához. 

Van egy egyszerű módja annak, hogy ellenőrizzük: amivel foglalkozunk, az megegyezik-e az életcélunkkal. Tegyük fel önmagunknak a következő kérdést: Ha nagyon gazdag lennék, és nem lennék rászorulva a keresetemre, de ugyanakkor nem kapnék egy fillért sem azért, amit munkaként elvégzek, akkor is ugyanilyen lelkesedéssel csinálnám-e, és ugyanezt? Vagy pedig van egy hobbim, amiből nem lehet megélni ugyan, de szívem szerint azzal foglalkoznék egész nap, ha a megélhetésem nem jelentene gondot?

Mindkét esetben, ha igen a válasz, akkor legalább tudjuk, hogy mi az életcéulnk, ami motivál bennünket. Nagyon szerencsés az az ember, aki azt a munkát tudja végezni, ami a kedvence, és amiben meg tudja valósítani, ki todja teljesíteni önmagát. De ez nem mindenkinek adatik meg, mert nem minden munkából lehet olyan könnyen megélni. A világhírű zenészek, művészek között nem egy akadt, aki egész életében nélkülözött és nyomorgott, és csak jóval halála után "kapták fel", amikor ő már ezzel nem sokra ment. Tehát az is egy működőképes álláspont, ha van egy hobbink, amivel szeretünk foglalkozni, legyen az sport, művészet, a jóga oktatása vagy gyakorlása, vagy akár a spiritualitás. De tudjuk azt, hogy emellett vágeznünk kell valamilyen "unalmas", kreativitást nem igénylő munkát a hétköznapjainkban, hogy az anyagi szükségleteinket is fedezni tudjuk, és pénzt, valamint időt tudjunk teremteni a hobbink számára.

Ez még mindig kielégítőbb dolog, mint az, amikor az ember a szabadidejét is üres szórakozással, kreativitástól mentes tevékenységekkel tölti, és silály, "feldolgozott" szellemi vagy művészeti, szórakoztatóipari termékeket fogyaszt, hogy agyonüsse a szabadidejét. A valódi boldogsághoz elengedhetetlen, hogy megtaláljuk az életcélunkat, és foglalkozzunk vele.