Az élet szakaszai

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"A harmadik ásramát vánapraszthának nevezik (erdőlakó-időszak), mely körülbelül 50 és 75 éves életkor között tart. A név azt a tényt tükrözi, hogy az ókori társadalomban az emberek ebben az életszakaszban leegyszerűsítették az életszükségleteiket, és természetközeli helyre költöztek az inspiráció és a gyakorlás érdekében. A védikus korszakban a vánapraszthák elérhetők voltak a család és a társadalom számára tanácsadó minőségben, de a gyakorlási idejük már sokkal több volt, mivel a hivatásbeli kötelességeik leredukálódtak és a gyerekeik is már gondoskodtak magukról. Miközben a gyakorlással töltött teljes idő megduplázódik vagy még több lesz, csökkenthetjük az ászana-gyakorlásra fektetett hangsúlyt, miközben jelentősen növeljük a pránájámára fordított időt, és a meditáció veszi át a központi szerepet.

A vánaprasztha ásrama központi fókusza a spiritualitás és a szamádhira történő felkészülés. Ez a lényeges lépés, ami manapság hiányzik, általában az anyagi céljaink miatt. Az életünk bizonyos pontján el kell döntenünk, hogy mi fontosabb – a pénztárcánk vagy a szívünk, a lelkünk. Ha a lelket választjuk, az nem is feltétlenül jelenti azt, hogy az anyagi helyzetünk csődbe megy, de általában az anyagi igényeink csökkentését feltételezi.

Ez manapság egy probléma, mivel arra tanítanak, hogy a fogyasztás magasabb és magasabb szintjére törekedjünk, ahogy öregszünk. Ez az idősebbek degradálásának egyik módja, mivel régebben bölcsebbek lettek ahelyett, hogy a fiatalokkal versenyeznének a korlátlan források és fogyasztás porondján. A jóga azt jelenti, hogy függetlenné kell válnunk a külső stimulusoktól. Ez a függetlenség több időt hagy a spirituális gyakorlatra, mivel kevesebb időt fordítunk az anyagi célok elérésére. Kezdetben azonban minden nap be kell fektetnünk egy kis időt, hogy egyáltalán elérjük ezt a függetlenséget.

Az utolsó életszakasz, mely átlagosan a 75 éves kortól kezdődik, a szannjásza, ami teljes idejű misztikust jelent. Miután a vánaprasztha-ásrama jelentős részét a jóga különböző ágainak szenteltük, most learathatjuk annak a gyümölcsét, hogy szilárdan megállapodtunk a meditációban és Isten szolgálatában.

Ha szeretnénk meghatározni, hogy mennyi időt töltsünk a gyakorlással, meg kell állapítanunk, hogy melyik ásramában vagy életszakaszban tartózkodunk éppen. Mivel már nem a védikus társadalomban élünk, az ásrama-modellt nem lehet közvetlenül alkalmazni, de általában meg tudjuk állapítani, hogy melyik szinten állunk, és fokozatosan növelhetjük a gyakorlásra szánt időt, ahogy megérünk, és függetlenebbé válunk az anyagi élvezetektől. Az ásrama-modell azt is elősegíti, hogy elgondolkodjunk, melyik irányba szeretnénk haladni és ez hogyan befolyásolja az anyagi döntéseinket."