"A magasabb rádzsa-jóga útján olyan mértékben megtisztítjuk az elménket, hogy hatalmas nagyítóként működjön. Éppen ezért meg kell tisztítani azt minden benne található szemléletbeli részrehajlástól, melyeket a tudatalatti benyomások (szamszkára) és a feltételekhez kötöttség (vászaná) okoz (Jóga-szútra 1.50-51). Mert csak akkor történik meg az, Patandzsalí szerint, hogy „A szamádhiban csak a tárgy ragyog fel, anélkül, hogy az elme bármiképpen módosítaná azt.” (Jóga-szútra 3.3).
Az
elme tisztítása, vagyis a kristály polírozása Patandzsalí
szerint a komoly pránájáma-gyakorlat és ez ebben a
szövegben részletezett jógikus meditáció által történik.
Amikor ez sikeres, az elménket különböző tárgyakra
irányíthatjuk, hogy felfedjük azok titkait. Patandzsalí a
Jóga-szútra teljes harmadik fejezetét annak szentelte, hogy
felsorolja a különböző meditációs tárgyakat és azt a tudást,
melyet megkaphatunk, ha „letöltjük” azok lényegét (dharma).
Bár a szöveg ezen részét vibhúti-pádának („Az erőkről
szóló fejezet”-nek) nevezik, nem az volt a célja, hogy a jógí
azt gondolja magáról: „Milyen erős vagyok!”. Ezeket az erőket
meg kell zabolázni és a közjó, a tudomány érdekében kell
használni. A „tudomány” kifejezést azonban itt nem a nyugati
tudományra utalva használjuk. Az angol „science” szó a
latin scientia, vagyis tudás szóból származik, maga a
latin szó pedig a szanszkrit eredetiből, a csinta (gondolat)
szóból.
Az
ősidőkben a tudományt nem kísérletek, hibák, tagadás vagy
statisztikák alapján alkották, hanem minőségi módszerekkel. A
risik leültek, és a jóga módszerei segítségével addig
fényesítették az elméjüket, amíg olyanná nem vált, mint a
tiszta kristály. Amikor az elméjüket bizonyos tárgyakra
irányították, mint a lézert, az elme beléjük tudott hatolni, és
így hozták létre az ősi tudást. Pontosan ugyanígy alkotta meg
Patandzsalí is a Jóga-szútrát (Jóga-szútra 3.34),
az orvoslásról szóló művét (Jóga-szútra 3.29), és a
szanszkrit nyelvtant. A rádzsa-jógí tudományos
eredményekkel járul hozzá az emberiséghez. Azért tudja ezt
megtenni, mert látta a világ és az összes tárgy lényegi
valóságát az objektív szamádhiban. Ebben a tekintetben a
rádzsa-jógí nagyon eltér Sankarától és az
advaita-védántinoktól, akik abban hisznek, hogy a világ
illúzió. Sankara azt mondja, hogy a világot olyan érdeklődéssel
kell szemlélni, mint a varjú ürülékét (Aparóksánubhútí,
4. vers). Patandzsalí nem ért egyet ezzel az állásponttal. Az
elme kristályának kipolírozása után megláthatjuk e világ szent
rendjét (Jóga-szútra 1.48). Csak akkor láthatjuk meg a
tárgyakat, ahogyan valójában vannak, és nem úgy, ahogyan mi
szeretnénk látni őket (Jóga-szútra 1.49). Ekkor ismerjük
fel, hogy a világ nem illúzió, hanem lélegzetelállítóan
valóságos."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése