Én magam gyakorlatilag 18-19 éves korom óta sokkal inkább érdeklődtem a spiritualitás, mint a politika iránt. Persze Krisna-hívőként az életünket és a szabad vallásgyakorlásunkat, prédikálásunkat valamennyire befolyásolta az aktuális politikai helyzet, de azért igyekeztünk pártfüggetlen, spirituális álláspontot képviselni. Én magam utoljára az úttörő mozgalom tagja voltam, a KISZ már éppen akkor kezdett szétesni, amikor arról lett volna szó, hogy be kell lépni. Párttag pedig nem lettem, sem az akkori egyetlen MSZMP-ben, sem az azóta Magyarországon megjelent különböző pártokban. Sőt, szavazni sem voltam még soha életemben, pedig már 46 éves vagyok. Azt gondolom azonban, hogy egy jóga-gyakorlónak vagy oktatónak természetesen nem tilos részt venni a politikai életben és gyakorolni állampolgári jogait. Nyugodtan elmehet szavazni, arra, akire akar, és akár valamelyik pártba is beléphet, ha éppen kedve tartja.
Sok ember fejében azonban a "politizálás" nem ezt jelenti, hanem különböző politikai tartalmú vagy irányultságú cikkek, linkek megosztását a közösségi média felületeiken. Többek között ezért is igyekszem egyáltalán nem szánni semmi időt a Facebook hírfolyamom olvasgatására, mert ilyen jellegű megosztásokkal van tele, aminek a legtöbbje ráadásul nem is megbízható sajtótermék, hanem álhír vagy valamilyen lájkvadász kamucikk. Ha valaki követi az én Facebook idővonalamat, akkor tapasztalhatta, hogy én nem szoktam ilyeneket megosztani. Maximum a saját életemről, gyakorlásomról osztok meg képeket, vagy pedig a blogbejegyzéseimet osztom meg. Úgy gondolom, hogy számomra is lealacsonyító volna, ha mindenféle szenzációhajhász politikai bulvárcikket osztogatnék a falamon.
Szóval szerintem az a legjobb álláspont, ha a jógi apolitikus, vagyis nem érdekli a politika, illetve ha érdekli, akkor sem úszít senkit senki ellen. A politikai megnyilvánulások ugyanis a legtöbbször megosztó jellegűek. Ha nem vagy valaki mellett, akkor az ellensége vagy. Mindig van egy uralmon lévő politikai elit, és van egy ellenzék, akik mindent másképpen akarnak és mindenbe belekötnek. A politikus legtöbbször a félelemalapú manipuláció, vagyis az ellenségkép létrehozása által tud követőket, szavazókat szerezni magának. Ha valami jól sikerül, az az ő érdeme, de ha valami rosszra fordul, akkor mindig van egy bűnbak, akit elő lehet venni, és akit utálni lehet azért, ami nekünk nem tetszik. A jógi viszont az ahimszá elvét igyekszik gyakorolni, ami azt is jelenti, hogy nem tekint senkire sem az ellenségeként. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne védjük meg a hazánkat vagy az otthonunkat, de azt sem, hogy agresszióra agresszióval válaszoljunk. A politikusok közül eddig Gandhi hozzáálása tetszett a legjobban, aki az erőszakmentes passzív ellenállás módszerével végül is letörte a brit gyarmati uralmat, és elérte India függetlenségét. Látva az Indián belül is számos áldozatot követelő vallási viszályokat, erőteljesen törekedett a vallások egyesítésére vagy kibékítésére, hangsúlyozva azok közös értékeit.
Ez egy valóban jógikus álláspont, hiszen ha az egyik vagy másik vallás mellett kardoskodunk, akkor önkéntelenül is azt hangoztatjuk, hogy a többi vallás hamis vagy félrevezető. Ebből a szempontból a vallási mozgalmak sok rokon vonást mutatnak a politikával. Itt is az érdekek és a hatalom vannak a középpontban, és ha valaki el akarja azt venni tőlünk, akkor nem habozunk agresszióval válaszolni. Számtalan példát lehetne idézni erre bármelyik intézményes történelmi vallással kapcsolatban.
Talán ezért viselkedik Patandzsalí annyira vallás- és politika-semlegesen, tiszteletben tartva mindenkinek a szabad akaratát és a véleményét, ugyanakkor felhívva a figyelmet arra, hogy a saját véleményünket másokat tiszteletben tartva és nem sértve kell képviselni, és inkább az értéket, a hasonlóságot kell keresni a másként gondolkodókban is, nem pedig a különbözőségeket, és azokat a vonásokat, melyek esetleg a tudatlanságunk miatt félelmet ébresztenek bennünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése