A meditáció és a halál-közeli élmény

Felirat hozzáadása

Újabb részlet Gregor Maehle Meditáció-könyvéből:

"Másfelől viszont az elme módosítja az érzékszervi ingereket (vagyis a világot, ahogy azt felfogjuk). Gondoljuk végig a következőt: Annak érdekében, hogy módosítani tudja az érzékszervi információkat és befolyásolja a világot, az elmének kis egységekre kell bontania az élmények folyamát, amit időnek nevezünk. Így jön létre az időérzékelés. Sőt, még tovább szeretnék menni, és azt mondani, hogy az elme operációs rendszerként használja az időt, mely nélkül képtelen lenne az érzékszervi információk (a világ) interpretálására. Ez meglehetősen izgalmas, nem? Minden szőrszálam égnek áll, miközben ezt írom!

Tehát a dháraná mesterkulcsa abban rejlik, hogy a halál-közeli élményt kell szimulálni. A halál-közeli élmény során megértjük, hogy már nincs időnk arra, hogy az elménket használjuk (mert pár másodperc múlva úgyis meghalunk), és ezért az agy felfüggeszti az elme működését bizonyos erős neurotranszmitterek kiválasztása segítségével. Ezáltal hirtelen visszakerülünk az eredeti természetünkbe, a tudatba (míg előzetesen az elmébe és a világba vetítettük ki magunkat). A meditációs technikánknak ezen a szintjén először felfüggesztjük az érzékszervekből bejövő összes információt (pratjáhára) és felvesszük a meditáció különböző elemeit (mint például a szirmok száma és színe, az eleme, a jantra színe és formája), míg az elme fel nem veszi a látó ( a tiszta tudat) szvarúpáját (saját formáját). Ha túl sok labdát adunk a zsonglőrnek, vagy túl sok ütemet a táncosnak, amire mozognia kell, az elméje felfüggesztődik és felveszi a tudat formáját. Ez azt jelenti, hogy úgy fog tűnni, hogy minden egyidejűleg történik, és az idő fel van függesztve. Így tudunk belépni a misztikus állapotba.

Természetesen ez a módszer nem "könnyű", a szó valódi értelmében. Mint ahogy a jóga-ászana és jóga-pránájáma esetében is, ahogy az előző könyveimben mutattam, A jóga-meditáció bizonyos mennyiségű munkát igényel. De az eredmény megéri az erőfeszítést! Az erőfeszítés meghálálja önmagát! Azt is vegyük észre, hogy ugyanezek a jógikus elvek a jóga mindhárom rétegében érvényesek. Patandzsalí jógájában teljességgel lefoglaljuk a testünket, a légzésünket, az érzékeinket és az elménket. Mivel a gyakorlás elvei ugyanazokra a szent elvekre épülnek, az egyik előkészíti és támogatja a másikat. Ha készen állunk arra, hogy végigmenjünk az úton, itt meg fogjuk találni a misztikus megtapasztalás elérésének tudományos pontosságú módszerét."