1.
fő rész:
A sorozat a kandapídászanával
kezdődik, melyben a talpainkat a mellkashoz nyomjuk. Utána
spárgában nyitjuk a lábainkat, melyet egy hátrahajlítással
kombinálunk.
2.
fő rész:
A kézállások hangsúlyos szerepet kapnak az ötödik sorozatban.
Az elsőben egy hátrahajlítással nehezítjük a végrehajtást,
majd a másodikban teljesen kiegyenesítjük a nyakunkat. A
harmadikban vízszintesig eresztjük a lábainkat, és végül a
negyedik kézállás-pózban az egykezes kézállást gyakoroljuk.
3.
összekötő rész: A
kézállások után egy oldalra hajlítással készítjük elő a
következő hátrahajlító blokkot. Az oldalra hajlító pózok
viszonylag ritkábbak a jógában, így ezt a pózt üdvözölni kell
az Ashtanga-sorozatban. A törsz mindkét oldalának átnyújtása
után következhetnek a hátrahajlítások.
4.
fő rész: Három
hátrahajlító póz követi egymást: a szúpta
bhékászana,
mely a második sorozatban előforduló békapóz hanyatt fordított
változata; A galambpóz nehezített változata, majd végül az
uttána-salabhászana,
mely a sáskapóz félig kiemelt változata.
5.
összekötő rész:
Itt egy egyensúlyozó póz következik, melyben aktiváljuk a törzs
izmait az újbóli hátrahajlítások előtt.
6.
fő rész: A
szimhászanában
egyszerre történik a hátrahajlítás és a csípőnyitás is,
mivel a lábaink lótuszpózban vannak. A viparíta
csakrászana
pedig egy dinamikus előre-hátrahajlító gyakorlat, melyben a
törzserő, egyensúly, súlypontáthelyezés is fontos szerepet kap
a hátrahajlítás mellett.
7.
összekötő rész: Ebben
az összekötő részben a lótuszpózt gyakoroljuk, mely a
legfontosabb meditációs póz, és megfelelően előkészíti a
csípőt az utána következő két könnyebb keresztezett lábas
ülőpózhoz.
8.
fő rész: A
szvasztikászana
és a sziddhászana
két tradicionális ülőpóz, melyeket a vírászanával
együtt a lótuszpóz kiváltására szoktak használni, amennyiben
az nem megy. Bár a lótusz már az első sorozattól kezdve szerepel
a gyakorlásban, a hagyományőrzés kedvéért ezek az egyszerűbb
változatok is szerepelnek az ötödik sorozatban.
9.
fő rész: A
kartámaszok is helyet kaptak az ötödik sorozatban. Az elsőben
kézenállásból ereszkedünk úrdhva-kukkutászanába,
miközben a lábaink lótuszban vannak. A másodikban fejenállásból
érkezünk meg a nyújtott lábas pávapózba. A harmadikban
lótusszal kombináljuk a pávapózt, és szintén fejenállásból
érkezünk meg bele. A negyedikben pedig kézenállásból vesszük
fel a pávapózt lótusszal kombinálva.
10.
levezető rész:
A levezető blokkban a gyertyapóz (szarvángászana)
további három tradicionális változata kapott helyet, a szálamba
szarvángászana
A-t kiegészítendő, melyet a befejező sorozatban szoktunk
gyakorolni. A szálamba
szarvángászana
B-ben mág támaszkodunk a karokra, de már kinyújtjuk őket, mint
az ekepózban. A nirálamba
szarvángászana
A-ban már sokkal kevesebbet tudunk segíteni a karokkal, mivel a
fejünk mellett nyújtjuk ki őket a talajon. A B változatban pedig
teljesen a vállainkra támaszkodunk, és a karokat felemeljük a
törzs mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése