Az ötödik sorozat strukturális felépítése

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

1. fő rész: A sorozat a kandapídászanával kezdődik, melyben a talpainkat a mellkashoz nyomjuk. Utána spárgában nyitjuk a lábainkat, melyet egy hátrahajlítással kombinálunk.

2. fő rész: A kézállások hangsúlyos szerepet kapnak az ötödik sorozatban. Az elsőben egy hátrahajlítással nehezítjük a végrehajtást, majd a másodikban teljesen kiegyenesítjük a nyakunkat. A harmadikban vízszintesig eresztjük a lábainkat, és végül a negyedik kézállás-pózban az egykezes kézállást gyakoroljuk.

3. összekötő rész: A kézállások után egy oldalra hajlítással készítjük elő a következő hátrahajlító blokkot. Az oldalra hajlító pózok viszonylag ritkábbak a jógában, így ezt a pózt üdvözölni kell az Ashtanga-sorozatban. A törsz mindkét oldalának átnyújtása után következhetnek a hátrahajlítások.

4. fő rész: Három hátrahajlító póz követi egymást: a szúpta bhékászana, mely a második sorozatban előforduló békapóz hanyatt fordított változata; A galambpóz nehezített változata, majd végül az uttána-salabhászana, mely a sáskapóz félig kiemelt változata.

5. összekötő rész: Itt egy egyensúlyozó póz következik, melyben aktiváljuk a törzs izmait az újbóli hátrahajlítások előtt.

6. fő rész: A szimhászanában egyszerre történik a hátrahajlítás és a csípőnyitás is, mivel a lábaink lótuszpózban vannak. A viparíta csakrászana pedig egy dinamikus előre-hátrahajlító gyakorlat, melyben a törzserő, egyensúly, súlypontáthelyezés is fontos szerepet kap a hátrahajlítás mellett.

7. összekötő rész: Ebben az összekötő részben a lótuszpózt gyakoroljuk, mely a legfontosabb meditációs póz, és megfelelően előkészíti a csípőt az utána következő két könnyebb keresztezett lábas ülőpózhoz.

8. fő rész: A szvasztikászana és a sziddhászana két tradicionális ülőpóz, melyeket a vírászanával együtt a lótuszpóz kiváltására szoktak használni, amennyiben az nem megy. Bár a lótusz már az első sorozattól kezdve szerepel a gyakorlásban, a hagyományőrzés kedvéért ezek az egyszerűbb változatok is szerepelnek az ötödik sorozatban.

9. fő rész: A kartámaszok is helyet kaptak az ötödik sorozatban. Az elsőben kézenállásból ereszkedünk úrdhva-kukkutászanába, miközben a lábaink lótuszban vannak. A másodikban fejenállásból érkezünk meg a nyújtott lábas pávapózba. A harmadikban lótusszal kombináljuk a pávapózt, és szintén fejenállásból érkezünk meg bele. A negyedikben pedig kézenállásból vesszük fel a pávapózt lótusszal kombinálva.

10. levezető rész: A levezető blokkban a gyertyapóz (szarvángászana) további három tradicionális változata kapott helyet, a szálamba szarvángászana A-t kiegészítendő, melyet a befejező sorozatban szoktunk gyakorolni. A szálamba szarvángászana B-ben mág támaszkodunk a karokra, de már kinyújtjuk őket, mint az ekepózban. A nirálamba szarvángászana A-ban már sokkal kevesebbet tudunk segíteni a karokkal, mivel a fejünk mellett nyújtjuk ki őket a talajon. A B változatban pedig teljesen a vállainkra támaszkodunk, és a karokat felemeljük a törzs mellé.