Siva és Sakti

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A tantrikus kozmológiában az a felfogás él, hogy az egész univerzumot a teremtése, fenntartása és pusztulása során két alapvető erő járja át, melyek örök és tökéletes, elpusztíthatatlan egyesülésben vannak egymással. Ezeket az erőket Sivának és Saktinak nevezik. A tradíció szerint Sivát a férfi, Saktit pedig a női princípium tulajdonságaival ruházták fel. Ennek megfelelően, Siva az univerzum összetevőit képviseli, míg Sakti a dinamikus potenciát, mely életre hívja és kombinálódásra készteti ezeket az elemeket.

Metafizikai szempontból, Siva és Sakti, az isteni pár az Egy két lényegi aspektusát testesíti meg: a férfi elvet, mely Isten transzcendens aspektusát képviseli, és a női elvet, mely az Isteni energiát képviseli, az Erőt, mely a megnyilvánult világban cselekszik, és kozmikus szinten maga az Élet.

Ebből a szempontból a Sakti Isten immanens aspektusát képviseli, vagyis a teremtés folyamatában való aktív részvétel cselekedetét. Lehetséges, hogy pontosan ez a tantrikus nézet járult hozzá ahhoz, hogy az emberi lény az univerzum aktív elvei felé fordult, a tiszta transzcendencia helyett.

Tehát Siva a tiszta transzcendencia elvét képviseli, és sok esetben Sakti valamely félelmetes formáját (Kálí vagy Durgá) társítják hozzá, melyek Sakti féktelen és szelídítetlen formái.

Ennek köszönhetően Sakti elérhetőbb az emberi megértés számára, mivel az élet számos olyan aspektusával kapcsolatban áll, melyek a teremtésen belüli ember létállapotai. Éppen ezért az Istennő (Déví) kultusza erőteljesebben terjedt el.

Ezt a kultuszt kombinálták a szánkhja filozófia tanaival, és ez teremtette meg a későbbi Májá-doktrína alapjait, melyet Sankarácsárja fogalmazott meg. A kettő vagy több spirituális rendszer tanainak kombinációja azért jöhetett létre, mert a hindu filozófiai rendszerek nem különálló, zárt rendszerek, hanem olyan tanok, melyek egymáshoz illeszthetők és különböző perspektívából tanulmányozhatók.

A szánkhja filozófia az elsődleges kozmikus dualitást propagálja. A tantrikus nézőpont szerint ez a teremtés átalakul, mivel a két kozmikus elvet egyesültnek tekintik. Ez a tantra sajátságos vívmánya, mely a két elv egységét hangsúlyozza, melyek megjelenésükben eltérnek, de a teremtés minden egyes fázisában elkülöníthetetlen módon egyesülnek. Mindazonáltal a tantrizmus a szánkhja filozófia férfi és női tulajdonságaival ruházza fel Sivát és Saktit.

A tantrizmus elfogadja a megtermékenyítés isteni, tisztán spirituális szintjét, mely a kozmogónikus teremtés alapja, nem úgy, mint a szánkhja filozófiában. Siva és Sakti örök és elpusztíthatatlan egyesülése hozza létre az egész makrokozmoszt, annak statikus és dinamikus aspektusát is.

A tantrikus ikonográfia különböző ábrázolásai kiemelik a két elv ellentétes voltát. Például láthatjuk, ahogy Sakti Siva fekvő testén táncol, majd a viparíta-maithuna, azaz a tantrikus szexuális egyesülés pózában is ábrázolják a két istenséget. Ez a szexuális egyesülés más, mint a nyugati hagyományokban, mivel itt a férfi mozdulatlan, míg az őt átölelő nő aktív a szexuális egyesülés során.

Összegezve, a tantra a kozmikus evolúciót a Legfelsőbb Lény, vagyis Isten, a megnyilvánulatlan Abszolút polarizációjakét fogja fel, méghozzá két alapvető aspektusba: a statikusba és a kinetikusba. Éppen ezért a tantrában Sivát és Saktit egy gabonamaghoz hasonlítják, mely két félből áll, és egy héj borítja őket. A mag két fele tehát Siva és Sakti, a héj pedig Májá (a kozmikus illúzió). Amikor a burok befedi őket, akkor a két fél különáll, de a mag kicsírázásakor a héj visszahúzódik, és a két fél egyesül.