Egy pillanat az örökkévalóságban

A reinkarnáció elmélete nem hiedelem, hanem tudományos tény, mely a lélek és az anyga alapvető különbségében gyökerezik.  Annak ellenére, hogy a legtöbben nem tudunk visszaemlékezni előző születéseinkre, lelkünk már számtalan testen vándorolt keresztül, és jelenlegi testetöltésünk is igazából csak egy pillanat az örökkévaló létünkben. 

Az elménk azonban hajlamos a pillanatnyi eseményekre reagálni, és ilyenkor elveszünk a múlandóság szövevényében. Folyamatosan a múlt miatt bánkódunk, vagy a jövő miatt aggódunk, és így nem tudunk teljesen tudatosak lenni a jelen pillanatról, és megtapasztalni, megérteni annak állandóságát változékonyságában. A Bhagavad-gítá kimondja: a lélek örök, a test pedig múlandó, ezért nem érdemes bánkódni sem az élő, sem a halott felett. Ragaszkodásunk miatt azonban néha nehezünkre esik így látni a dolgokat, főleg, ha egy hozzánk közeli, szeretett személyről van szó. 

A születés önmagában sem egy könnyű élmény, a babának is küzdenie kell, hogy a világra tudjon jönni. A védikus írások szerint a méhen belüli kilenc hónap és a megszületés olyan mély nyomot hagy a lélekben, hogy ennek hatására megfeledkezik előző születéseiről. Bár azt is olvashatjuk, hogy az anyaméhen belül a gyermek visszaemlékszik előző testetöltéseire, és imádkozik Istenhez, hogy kijöhessen a méh fogságából.

Minden esetre mi azt látjuk, hogy ahogy a gyermek cseperedik és növekszik, úgy érnek be értelmi képességei, és kíváncsivá válik az élet nagy kérdéseire: Honnan jöttem? Hová tartok? Mi lesz a halálom után? Hogyan jött létre ez a világ, és hogy kerültem bele? Hogyan találhatom meg a teljes és maradandó boldogságot? Hogyan szüntethetem meg a szenvedésemet?

Aki szerencsés, az az élete során sokat tanulhat a Végső Valóságról és önnön spirituális természetéről. Ha sikerül megtisztítania a tudatát a jóga vagy a lelki gyakorlatok segítségével, akkor meg is tapasztalhatja mindazt, vagy egy részét annak, amit a bölcsektől hallott. Ebben az esetben felkészültebben várhatja a halált, amely minden figyelmeztetés nélkül, bármelyik pillanatban beköszönthet. 

Örökkévaló létünk szempontjából csupán egy pillanat ez az élet, melyet számtalan másik pillanat fog követni, mindaddig, amíg meg nem tanulunk mindent, amire szükségünk van az öntudatra ébredéshez, és el nem égetjük a karmánk utolsó terméseit is. Ahogy a Bhágavatam mondja, az lelkeket összesodorja a karma hullámzása, mint ahogyan a hínárok verődnek egy csomóba egy kis időre, majd örökre különválnak útjaik.