A transzcendens és immanens Isten

Újabb részlet a Meditáció-könyvből:

"Annak érdekében, hogy megnyilvánítsa az univerzumot, a Brahmannak polárissá kellett változnia. Az egyik pólus a tiszta tudat és tudatosság maradt, és örökké változatlan maradt abban a folyamatban, melyen a másik pólus keresztülment. Ez a pólus a transzcendens isten. A másik pólus az immanens Isten, mely a Brahman látható aspektusa. A jógában ezt a pólust gyakran Saktinak nevezik. Míg Isten transzcendens aspektusa statikus, az immanens aspektusa dinamikus és folyamatos áramlásban van. Van egy mondás, mely szerint „A nő előjoga, hogy megváltoztassa a véleményét”, míg a férfiakról gyakran azt gondolják, hogy sohasem változnak a nézeteik. E nemi sajátosságok miatt a transzcendens Istenre tradicionálisan férfiként gondolnak (sok jóga-iskolában az Úr Sivának nevezik), míg a dinamikus pólust, mely minden pillanatban újrateremti magát, Saktival, az Anyaistennővel azonosítják.

Az isteni teremtőerő (prakriti) első megnyilvánulása a kozmikus intelligencia (buddhi), és abból árad ki a tér (ákása), levegő (váju), tűz (agni), víz (apasz) és végül a föld (prithvi). Ez a hat lépés alkotja a kozmosz megnyilvánulásának jógikus felfogását. Azonban ugyanez a hat lépés megismétlődik az emberi testben és az emberi lényben. Hermész Triszmegisztosz alkímista Smaragdtáblája szerint „Ahogy lent, úgy fent és ahogy fent, úgy lent”, amit az alkimista tradícióban úgy magyaráznak, hogy „amint bent, úgy kint és amint kint, úgy bent”. Az emberi lény mikrokozmosza az univerzum makrokozmoszának tükörképe.

Miközben a kristályosodás hat lépését megismételte az emberi testben, a Nagy Istennő hat bioplazmikus hanghullámot hozott éltre, és eközben létrehozta a csakrákat /lótuszokat az emberi lényben. E folyamat végén a Nagy Istennő szenderegni tért a gerinc tövénél elhelyezkedő gyökércsakrában. Általában Saktiként emlegetjük, amikor a világ teremtőjeként gondolunk rá, és ebben a tekintetben leereszkedőnek fogjuk fel. Amikor felébresztjük és felfelé vezetjük a gerinc mentén, akkor Kundalinínek (feltekeredettnek) nevezzük. Azért nevezik így, mert rugóként feltekeredve várakozik a gerinc tövénél, arra várva, hogy felébresszék, és így ki tudja bontakoztatni minden lény potenciálját. Mikor az isteni kreativitásként tekintünk rá, akkor prakritinek nevezzük; amikor az isteni életerőként tekintünk rá, akkor pránának nevezzük; azonban mindezek a kifejezések ugyanazt az immanens Istent írják le. Fontos, hogy ne névtelen és hatalmas energiaként tekintsünk a Kundaliníre, hanem a bennünk lakozó legmélyebb isteni potenciálként, mely annak a határtalan teremtő erőnek, az Istennőnek a kifejeződése, mely az egész univerzumot létrehozta."