A kalóriáink meg vannak számlálva?

Több szempontból is boncolgattuk már itt a blogban az élet meghosszabbításának témáját,  és azt is említettem, hogy a jógiktól sem idegen az élethossz megnyújtásának gondolata, mivel így több idejük jut a lelki gyakorlataik tökéletesítésére. A jóga-írások szerint az ember élethosszát a karmikus visszahatásainak összessége határozza meg, mely eleve ebbe a testbe juttatta. Azt is olvashatjuk, hogy az ember élethosszát a lélegzetvételeinek száma határozza meg. Nyilván nem tudhatjuk, hány lélegzetvétel jutott nekünk erre az életünkre, és azt sem, hogy ebből már mennyit szívtunk el, de összességében a légzés lelassításával és a hipoventillációval (a szükségesnél kevesebb levegő fogyasztásával) a jógik szintén az élethosszuk meghosszabbítására törekszenek. A Hatha-jóga Pradípiká szerint, amikor megáll a légzés, akkor megáll a prána is, és a halál elkerülhető, vagy legalábbis elodázható. 

A prána, vagyis életenergia másik forrása a légzés mellett az étel, vagyis az elfogyasztott táplálék.  Ha a fenti analógiát ki akarjuk terjeszteni az ételre is, akkor szintén feltételezhetjük, hogy mindenki számára meg van határozva, hogy mennyi ételt ehet meg ebben az életében, és hogyha ezt túl hamar elfogyasztja, akkor az élete is rövidebb lesz. Legalábbis a tudomány erre a következtetésre jutott. Kínai tudósok 2016-ban tettek közzé egy kutatást, melynek során egereket vizsgáltak. A kalóriában korlátozott étrendre állított egerek mutatói egy év után sokkal jobbak voltak, mint a természetes kalóriaigényüknek megfelelően etetett egereké. A magasabb kalóriát fogyasztó egerek véréből és vizeletéből kimutatható volt a magasabb oxidatív sztressz-szint, a zsíranyagcsere-zavarok, a csökkent glikolízis és a bélflóra egyensúlyának felborulása a kalóraiamegvonásos étrenden élő egerekéhez képest. 

Érdekes módon mindkét jelenség az oxidáció mértékével van összefüggésben. Ha túl sokat eszünk, és túl sokat lélegzünk, akkor az anyagcserénk felpörög, és bár ezenközben megnövekedett fizikai teljesítményt vagyunk képesek leadni (mint például a sprtolók, akik napi 5-6000 kalóriányi ételt is elfogyasztanak és elégetnek), de a szervezetünk hamarabb "kiég". Ebben végülis semmi meglepő nincs. A szervezet energiát használ fel az anyagcseréhez, és a megnövekedett anyagcsere a szervek, szövetek hamarabbi elhasználódásához vezet. Ráadásul a sima túlfogyasztás, a megfelelő fizikai energiakifejtés nélkül még hamarabb vezet a szervek elhasználódásához és elhízáshoz. 

A jógik természetesen nem törekedtek arra, hogy kiemelkedő fizikai teljesítményt adjanak le, mint például egy nehéz fizikai munkás vagy testépítő, erősportoló. Ők a napi 1-2 óra ászana-gyakorláson túl nem túl sok testmozgást végeztek, inkább ültek és meditáltak, pránájámáztak. Ehhez pedig a lassú légzés és a könnyű diéta az előnyös. Ez még inkább képes kidomborítani a jóga fiatalító hatását. A tudománynak persze, azontúl, hogy a különböző krónikus betegségek megjelenésének arányát vizsgálja, nem igazán van egzakt eszköze arra, hogy megmérje: lassabban öregszünk-e a genetikai korunknál, vagy pedig gyorsabban. Állítólag van egy olyan teszt, mellyel a sejtjeink biológiai életkorát megmérhetjük és összevethetjük a naptárival, de nem tudom, hogy ez mennyire megbízható.

Ha tovább akarnánk filozófálni, akkor az is nehezíti a feladatot, hogy az ember nem tudja pontosan megállapítani, mennyi az előírt karmikus vagy biológiai életkora. Ráadásul ez egyénenként széles skálán eltérhet. Például van, aki túlsúlyosan, káros szenvedélyek rabjaként is 90 feletti élethosszat ér meg, más pedig, hiába vigyáz a kalóriákkal, az életmódjával és hiába táplálkozik tudatosan, esetleg idő előtt meghalhat. 

Minden esetre a kalóriamegvonás, akár a vegán étrend, a natúr ételek fogyasztása, vagy időszakos böjtok, tisztító kúrák formájában, hadat üzen a fogyasztói társadalom által ránk erőltetett túlfogyasztási láznak, melynek hatására sokan elhíznak, leromlik az egészségi állapotuk és az életminőségük, és hatalmas pénzeket kénytelenek költeni orvosi kezelésekre, fogyókúrákra és gyógyszerekbe, hogy kordában tartsák az egészségüket.

A kalóriák korlátozása mellett persze nem kevésbé fontos, hogy amit megeszünk, az biológiailag értékes, tápanyagban gazdag és mérgező vegyületektől mentes étel legyen.