A Jónidandászana mitológiája

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Jóni Dandászana (Siva és Sakti póza)

A „jóni” szó a női nemi szervre, a hüvelyre vonatkozik, míg a „danda” szó botot jelent, de a férfi nemi szerv analógiájaként is értelmezhető. A szó szerinti fordítás helyett ezért ebben az esetben Siva és Sakti (Párvatí) egyesülésére utaló kifejezésként értelmeztem a póz elnevezését. Az indiai mitológia szerint az eredeti Férfi elv a Purusa, akit Visnu, Siva és az összes isteni inkarnáció vagy kiterjedés képvisel, illetve az egyéni lelkeket (dzsívátmá) vagy a Brahmant is a Purusával azonosnak tekintik. A Prakriti pedig az egyetemes Női elv, a Természet, vagy az Isteni Energia különböző megtestesüléseire vonatkoztatják. Ide tartozik az összes női istenség, és a vaisnava filozófusok szerint maguk az egyéni lelkek is, melyek Visnu kiáradásai vagy parányi részei, és ezért női természettel rendelkeznek. Éppen ezért a spiritualitástól elválaszthatatlan a Férfi és Női elvek egyesülése vagy összekapcsolódása. A vaisnava filozófusok szerint az egyéni tudat egyesül vagy összekapcsolódik a Legfelsőbb Tudattal az isteni szeretetben, míg a Tantra, illetve a Rádzsa-jóga megközelítésében az egyéni tudat a Kundaliní Sakti segítségével érheti el a felszabadulást. A tantra-írások szerint minden fő csakrában jelen van Siva és Sakti egy bizonyos formája, és az ő egyesülésük során képes a Kundaliní áthatolni a csakrákon és a hozzájuk kapcsolódó granthikon (kötöttségeken). A szahaszrára csakrába érve a Kundaliní feloldódik a Prakritiben, míg az egyéni Tudat Siva áldásával megszabadul az egó általi kötöttségektől és megállapodik önnön természetében.

A spirituális megvilágosodás kétféle módon közelíthető meg. Az egyik az, amikor a Sakti felébred, felkúszik a szusumnán és egyesül Sivával a szahaszrára csakrában. Siva a magasabb, kozmikus tudatot képviseli, míg Sakti az energia evolúcióját. Ez a koncepció a Kundaliní jóga alapja.

A másik értelmezés az, hogy a tudat találkozik a Saktival, és ezt Sivarátrinak nevezik. A Sivarátri arra utal, hogy az anyagi létezés szintjén ébresztjük fel a tudatosságunkat és az evolúció magasabb pontján egyesülünk Saktival. Ezért használják a rátri, azaz éjszaka kifejezést. Mit jelent a tudat éjszakája és nappala? Amikor az egyén tapasztalja a létezést, a körülötte lévő objektív valóságot, az a tudat nappala. A tudat éjszakája az, amikor a tudat önmagában van, és nem él át objektív tapasztalatokat. Nem hallunk, látunk, érzünk vagy tudunk semmit. Az idő, tér és az objektivitás – az elme három minősége – érvényét veszíti. Csak a tudat marad. Ez a lélek éjszakája, a megvilágosodást közvetlenül megelőző állapot. Tehát a Sivarátri a szamádhi állapotát jelenti, de eleinte ez a szamádhi alacsonyabb szintjeire fog vonatkozni.

Siva története úgy szól, hogy az erdőben élt és elment, hogy feleségül vegye Párvatít, a Himalája lányát, aki a havas csúcsokon élt. Ő volt a szellemek és démonok mestere, guruja, és így ők is felvonultak a házassági menetében. Egyeseknek a feje hátulján volt az egyik szeme, másoknak nem is volt szeme, vagy a hasán volt. Egyeseknek egy füle volt, másoknak hatalmas elefántfüle, vagy csak lyukak volta a füle helyén. Egyesek egy lábon jártak, mások hármon.

Párvatí családja eléjük küldött egy fogadóbizottságot, hogy elvezessék őket Párvatí házához, de amikor megpillantották Sivát és félelmetes társait, akkor ijedtükben hazaszaladtak. Utána elszörnyedve mondták el Párvatínak, hogy mit láttak. „Siva borzasztó! Egy bikán érkezett, meztelenül, és a teste hamuval van bekenve. Az egész testét kígyók borítják, és a társai félelmetesek.” Párvatí anyukája felháborodott, metn nem akarta, hogy ilyen veje legyen. Pűrvatí azonban nyugodt és eltökélt maradt.

Amikor az Úr Siva menete belépett a himalájai királyságba, Ő és rút társai mind ragyogó isteni lényekké változtak, akiknek szép arca, finom ruhái voltak és illatos virágok díszítették őket. Az összes démon vonzó emberré változott. Mindez egy szempillantás alatt történt, és így zajlott le az esküvő.