Léteznek-e démonok?

Manapság a mágia nagy divat. Mindenki misztikus erőket akar birtokolni, gyógyítani akar, átkot levenni meg egyéb dolgokat elérni. A Jóga-szútra szerint a szamjama, vagyis a meditáció gyakorlása által különböző misztikus képességekre tehet szert a jógi. Az általa elérhető képességek fajtája a meditáció tárgyától függ. A Jóga-szútra ezen kívül beszél magasabb lényekről is, akiket megláthat a jógi, ha megfelelően megtisztítja a tudatát. Tudunk olyan jógikról is, akik hatalmas misztikus képességekre tettek szert, és utána ezek a képességek megnövelték az egójukat. Ennek következtében a misztikus erejüket önző célokra, a mások feletti uralom megszerzésére használták, és istenné akartak válni, Ilyen volt például Rávana. A védikus mitológia az ilyen félresiklott jógikat vagy misztikusokat démonoknak tekinti.

Azt is tudjuk, hogy a mágia történetében mindig is párhuzamosan volt jelen a fekete és a fehér mágia, mely ugyanazokat az erőket használja ártó, illetve segítő szándékkal. Valóban igaz, hogy egy nagy hatalmú misztikus, legyen akár szent, akár démon, képes áldásokat vagy éppen átkokat adni másoknak, vagyis képesek mások karmájába is beleavatkozni. Mág az is elképzelhető, hogy egy ilyen lény nem rendelkezik fizikai testtel, azaz vidéha, ahogy a Jóga-szútra mondja. Az ilyen jógik vagy félistenek csak finomfizikai testtel rendelkeznek, és csak azok a személyek tudnak kapcsolatba lépni velük, akik megfelelő mértékben megtisztultak. 

Mindez elképzelhető volt a védikus korokban, amikor valóban nagy hatalmú jógik és misztikusok éltek. Manapság már e misztikus képességek töredékére tudnak csak szert tenni az emberek. persze ez senkit sem állít meg abban, hogy áltassa magát például azzal, hogy mekkora gyógyító vagy esetleg pusztító erőre tett szert. A modern világban azonban olyan nagy hatalmú démonok sem léteznek igazából, akikhez imádkozva valamiféle sötét erőkre tehetünk szert. A náci Németország tudósait nagyon érdekelte a misztika minden formája, és a védikus varázslatoknak ugyanúgy utánajártak, mint a germán mondavilághoz kötődő mágikus hagyományoknak. Ennek ellenére semmiféle különleges legyőzhetetlen pusztító erőkre nem sikerült szert tenniük. A mai korban, a Kali-júgában ugyanis az emberek misztikus képességei már csak csökevényes formában maradtak fent. 

Szóval gonosz ember vagy lény szinte mindenkiből lehet, aztán az már kérdéses, hogy misztikus módszerekkel mennyire képes igazából ártani másoknak. Sok esetben az ilyen riogatások inkább az elme játékai, mint valódi mágikus erők. A tanulság tehát az, hogy ha szert teszünk bármilyen erőre vagy képességre, hatalomra, akkor meg kell tanulni azt önnön épülésünkre és fejlődésünkre fordítani és ezzel másokat is segíteni, máskülönben ez a képesség el tudja pusztítani az elért eredményeinket és szenvedést fog okozni a jövőben. Ez pedig, Patandzsalí szerint kerülendő. 

Hátramaradt még az a kérdés, hogy létezik-e a Sátán, vagyis a Főgonosz, aki Istennel szinte azonos hatalmú lény, és minden rosszért és kísértésért őt tehetnénk felelőssé. Nos, tekintsük ezt is inkább mesekönyvbe illő riogatásnak, hiszen Isten önmagában mindennek a forrása és a Legfelsőbb Irányító. így a gonoszságnak is ő a forrása, és megadja az embereknek a szabad akaratot, hogy minden pillanatban válasszanak a Jó és a Gonosz, vagy inkább a helyes és a helytelen út között. A Gonosztól nem félni kell, hanem át kell lényegíteni a szívünkben lévő negatív tulajdonságokat spirituális tulajdonságokká. Ugyanúgy, mint Istentől sem félni kell, hanem szeretettel és bizalommal kell fordulni hozzá. tekinthetjük úgy is, hogy Ő büntet meg, ha valamit vétkezünk, de valójában ez automatikusan történik, a karma törvényei alapján. A karma pedig mindenkit utolér, hívőt és hitetlent egyaránt.